A szlovák soros elnökség értékelése

Méretéhez és európai befolyásához képest Szlovákia ugyan képes volt a maximumot kihozni féléves soros elnökségből, az elért eredményekről szóló többségében pozitív értékelést azonban egy belföldi botrány árnyékolta be.

A Lisszaboni Szerződés életbelépése 2009 decemberében jelentős változásokat eredményezett az Európai Unió szerveinek működésében, beleértve a Tanács soros elnökségének intézményét is. Az Európai Tanács elnöki tisztségének, valamint a kül- és biztonságpolitikai főképviselő pozíciójának létrehozásával a hivatalos csúcstalálkozók az egyes fővárosokból Brüsszelbe kerültek át, a Külügyek Tanácsát pedig már nem az aktuális külügyminiszter elnököli. Ezzel a lépéssel a soros elnökség a Tanács rendes üléseinek előkészítésére és vezetésére korlátozódott, vagyis politikai súlyának egy jelentős részét elveszítette. Mégis, főleg a keleti bővítés során felvett új tagállamok számára az elnökség még mindig egyfajta érettségi vizsgával ér fel, ahol ki-ki bebizonyíthatja európai elkötelezettségét, szervező-, és tárgyalókészségét a többiek előtt.

Szlovákia a hetedik volt azon államok sorában, akik a 2004-es belépésük után először kapták meg a feladatot a féléves elnökség levezénylésére. Bár az előkészületek már két éve intenzíven zajlottak, 2016 júliusában Robert Fico kormánya az Európai Unió eddigi legsúlyosabb válságának mélypontján vette át az elnöki stafétabotot. A migrációs krízis által teremtett megosztottság, valamint az azt követően kialakult nagyfokú bizalmatlanság a visegrádi országok és a régi tagállamok között az év eleje óta egyre mélyebbé vált, miközben alig egy héttel a szlovák elnökség kezdete előtt az Egyesült Királyságban a referendumon részt vevők többsége a kilépés mellett döntött. Az eredmény nem csak az európai elitet sokkolta, de a szlovák kormányt is. Peter Javorčik, Szlovákia EU-s nagykövete egy nappal az átvétel előtt ismerte el: a britek kiválásával egyáltalán nem számoltak.

Az adott körülmények között egy soros elnökség munkájának elemzése körültekintést igényel, hiszen könnyű összemosni a többszintű, intézményeken átívelő uniós döntéshozatal pozitív és negatív hozadékait és a külső tényezőket a szlovák diplomácia erőfeszítéseivel. Az alábbiakban ezért elsődlegesen a szlovák programban meghatározott négy prioritás és három elv érvényesülése alapján kerül értékelésre az elnökség munkája, majd ezt egészíti ki egy rövid összefoglalás a hazai elnökségi programok finanszírozása körül kirobbant botrányról.

Prioritások és elvek

A szlovák elnökség a következő négy területet határozta meg prioritásként:

1. gazdaságilag erős Európa
2. modern egységes piac
3. fenntartható migrációs és menekültügyi politika
4. globálisan elkötelezett Európa

Ezen a négy ponton kívül három elvet is megfogalmazott, melyeket a félév alatt minden területen érvényesíteni kívánt:

1. kézzelfogható eredmények elérése
2. a széttagoltság csökkentése
3. a polgárok előtérbe helyezése

Gazdaságilag erős Európa

A gazdaság területén a legnagyobb eredmények főként a közös pénzügyi és adóügyi szabályozások megtárgyalása során voltak észrevehetőek. A szlovák elnökségnek sikerült novemberben az ECOFIN ülésén elfogadtatnia, hogy készüljön egy lista az adóelkerülés elleni küzdelemben nem együttműködő európai országokról. Szintén sikerként könyvelhető el a cégek nemzetközi adócsalási praktikáinak megállítását célzó irányelv, vagy a terrorista akciókba pumpált pénzek tisztára mosását akadályozó szabály elfogadása a Tanácsban.

A tagállamok rekordidő alatt meg tudtak egyezni a 2017-es költségvetés prioritásairól és a végleges számok elfogadásáról annak ellenére, hogy Olaszország külön feltételeket támasztott ezzel kapcsolatban. Vazil Hudák, a szlovák kormány különleges megbízottja, valamint Ivan Lesay államtitkár sokat dolgozott azon, hogy a döntés keresztülmenjen az Európai Parlamenten is. A 2007–2013 közötti kohéziós források értékelése, valamint a mostani Többéves Pénzügyi Keret eddigi eredményeinek elemzése is a szlovák kormány sikeresen megvalósult kezdeményezései közé tartoznak.

A féléves elnökség alatt az ECOFIN-ben huszonhét megállapodást sikerült tető alá hozniuk a szlovákoknak, melyből öt a Parlamentet és a Bizottságot is érintette.

Modern egységes piac

A közös piac további mélyítése az utóbbi években főként a digitális szférát érinti, ahol továbbra is számos, a tagállamok közötti online kereskedelmet gátoló szabályozás van érvényben. Éppen ezért a szlovák elnökség alatt napirendre, majd elfogadásra került az ún. földrajzi blokkolás (geoblocking) megszüntetése, mely a kereskedőknek és a vásárlóknak egyaránt lehetőséget biztosít, hogy a termékeket és szolgáltatásokat mostantól mindenhol ugyanolyan feltételek mellett tudják árulni és megvásárolni.[1] Közös álláspontot fogadtak el a miniszterek az ingyenes Wi-Fi közintézményekben és köztereken való bevezetéséről, valamint a roamingdíjak végleges felszámolásáról is. Ez utóbbi alighanem az elmúlt évek legkézzelfoghatóbb intézkedése lesz az európai polgárok számára.

Fenntartható bevándorlási és menekültügyi politika

A szlovák elnökség legszembetűnőbb eredménye kétségtelenül a pozsonyi csúcson elfogadott ún. „Bratislava Roadmap” volt, mely főként a migrációs válság megoldására és a külső határok védelmére dolgozott ki egy középtávú tervet. Mivel a csúcsra a brit miniszterelnököt nem hívták meg, így az ott megfogalmazott pontok nem tekinthetőek hivatalos, európai tanácsi konklúziónak. Mégis, a június végi Brexit-sokk után a szeptemberi pozsonyi találkozó jó kezdőlökést adott a szlovák elnökségnek, már csak azért is, mert, ahogy már utaltunk rá, állam- és kormányfői csúcsot a lisszaboni szerződés életbe lépése óta már nem tartanak tagállami fővárosban.

Összességében azonban a migráció és a határvédelem kérdésében a szlovák elnökség nem tudott határozott eredményt felmutatni. Bár saját sikerükként könyvelik el, a FRONTEX reformja és a közös határőrizet „rekordidő alatti felállítása” valójában a holland elnökség érdeme volt, a szlovákoknak pedig csak az aláírását kellett levezényelnie. Ezen kívül a menekültügyi krízis megoldásában sem történt előrelépés, hiszen a visegrádi országok által prezentált „rugalmas”, majd később a szlovákok által kidolgozott „hatékony” szolidaritás nem talált megértő fülekre a migrációs nyomásnak leginkább kitett államok körében.[2] A dublini rendszer sürgető reformjáról ugyancsak nem született egységes álláspont.

Szintén a pozsonyi csúcson határoztak a közös Be- és Kilépési Rendszer (EES) bevezetéséről is, mely alapján pontosan követni lehet minden, harmadik országbeli állampolgár EU-s tartózkodását a beutazástól a kiutazásig, miután belépéskor a látogatók adatai és biometrikus azonosítója rögzítésre kerülnek. Bár a Tanácsnak 2016 végéig döntést kellett volna hoznia az ügyben, egyelőre számos vitatott pont létezik azzal kapcsolatban, hogy a tagállami szervek milyen módon kapcsolódnának a rendszerhez.

Globálisan fellépő Európa

A szlovák kormány több fórumon is egyértelmű sikerként beszél a Kanada és az EU közötti szabadkereskedelmi egyezmény (CETA) aláírásáról, annak ellenére, hogy az elnökség lényegében kívülállóként követte a Vallóniával zajló tárgyalásokat a regionális parlament vétója után. A végső megegyezést Martin Schulz EP-elnök hozta tető alá, a fennmaradó jogi kérdéseket pedig a luxemburgi bíróság fogja rendezni a jövőben. A másik jelentős szabadkereskedelmi egyezményt, az Egyesült Államokkal kötendő TTIP-t a felek 2016 decemberéig tervezték véglegesíteni, Donald Trump elnökké választásával azonban a szerződés egyelőre a fiókok mélyére került.

Bár a kereskedelmi szerződések terén – nagyrészt tőle független okokból – nem remekelt Szlovákia, kétségtelenül a szlovák elnökség egyik érdemének tekinthető a Párizsi Klímaegyezmény európai tanácsbéli villámgyors megszavazása szeptember végén, valamint az is, hogy elfogadásra kerültek a Georgiával tárgyalt vízumliberalizációs szabályok, melyet az Európai Parlament február 3-án nagy többséggel megszavazott.

---

Ha a fenti eredményeket összevetjük az elnökség elején lefektetett elvekkel, akkor megállapíthatjuk, hogy Szlovákia a legtöbb területen képes volt kézzelfogható sikereket elérni, melyek közül néhány akár már rövidtávon is érzékelhetővé válik a lakosság számára (pl. roamingdíjak eltörlése, földrajzi blokkolás feloldása). Az EU széttagoltságának csökkentése azonban már komolyabb kihívást jelentett Szlovákia számára. Hasonlóképpen, bár a szlovák elnökség igyekezett a migráció ügyében beállt patthelyzetből kimozdítani az tagállamokat, egyelőre nincs megegyezés arról, hogy a tagállamok milyen módon adjanak választ a folyamatos nyomásra akár közép-, akár rövidtávon. Ráadásul Szlovákia, Magyarországgal együtt a luxemburgi bíróság ítéletét várja, mely alapján eldől, hogy kötelezhető-e egy tagállam arra, hogy bizonyos mennyiségű menedékkérőt befogadjon.

Mindezek ellenére, ha objektív véleményt szeretnénk mondani a szlovák elnökségről, akkor el kell ismernünk, hogy az ország méretéhez és európai szintű befolyásához képest sikerült kihoznia a maximumot a féléves munkából, eredményei pedig jóval nagyobb visszhangot kaptak a nemzetközi sajtóban, mint a nem sokkal korábbi – szinte láthatatlan – lett, vagy litván elnökségé. A pozitív értékelést mindössze egyetlen tényező árnyékolhatja be, ez pedig az elnökség finanszírozása körül kirobbant hazai botrány, illetve a Fico-kormány erre adott, erősen megkérdőjelezhető válaszreakciói.

Botrány az elnökség körül Szlovákiában

2016 novemberében a Transparency International szlovák szervezete azzal állt a kamerák elé, hogy egy korábbi külügyminisztériumi dolgozó jelentős szabálytalanságokat észlelt a szlovák elnökség hazai programjainak finanszírozása körül. Zuzana Hlávková, aki 2015 júliusától dolgozott a Külügyminisztériumban, ahol a szlovák elnökség kulturális programjainak szervezéséért felelt, azután kereste meg a Transparency irodáját, hogy az általa jelzett problémákra még maga a külügyminiszter sem volt kíváncsi.

Hlávková 2016 februárjában mondott fel, miután a kollégáival előzetesen megtervezett, precíz költségvetést egy újonnan delegált „média-tanácsadó” önkényesen felülbírálta. Elsőként az elnökség logóját bemutató eseményt kellett átdolgozniuk, melyből egy kizárólag a kormány tagjai számára megrendezett drága és exkluzív show kerekedett. Az esemény megszervezésére kiválasztott ügynökség korábban a Fico által vezetett SMER szociáldemokrata párt programjait bonyolította le. Az is kiderült, a cég kiválasztására úgy kerülhetett csak sor, hogy a tervezett minisztériumi költségvetést hivatalosan lecsökkentették, a fennmaradó összeget pedig rendes közbeszerzés és a közvélemény tudta nélkül egy különleges eljárással, az állami büdzséből fizették ki. Hasonló módon került megszervezésre az elnökség megnyitását ünneplő, nyilvános koncert is.

Mindez annak ellenére történt így, hogy a Külügyminisztérium előzetesen megígérte, a különleges eljárást nem fogja igénybe venni, annál is inkább, mivel az eredetileg tervezett programok bőven belefértek az előzetes költségvetésbe. Miután Hlávková szerint az elnökségi logó bemutatása és a két koncert az eredeti 68 000 euró helyett legalább 300 000-be került, levelet írt Miroslav Lajčák külügyminiszternek, melyben személyes találkozót kért.

A találkozó előtt a miniszter egyik közvetlen beosztottja ült le az alkalmazottal, és elismerte: bár minden legális a programok körül, valóban „nem minden kóser”. Mikor mindezt Hlávková személyesen is elmondta Lajčáknak, a miniszter azzal válaszolt, hogy bár értékeli Zuzana fiatalkori idealizmusát, de a „szívnek és az értelemnek kéz a kézben kell járnia”. Hozzátette: vannak dolgok, amelyeken nem lehet változtatni, ráadásul a médiának nem kell tudnia ezekről, mivel az újságírók rosszindulatúak és csak a pénz érdekli őket. A Zuzana által kritizált média-tanácsadóról pedig csak annyit közölt, hogy őt maga a miniszterelnök küldte az osztályra.

Ezek után Hlávková felmondott, majd nem sokkal később megkereste a Transparency International dolgozóit, akik közérdekű adatigénylés során olyan információkat kaptak, amelyek alátámasztották Zuzana vádjait. A szervezet eljárást kezdeményezett a megfelelő hatóságoknál. A szlovák Külügyminisztérium és a kormány tagadta az elhangzottakat, szerintük minden a törvény szerint történt, Hlávková vallomását szubjektívnak, az ügyet pedig „apróságnak” tekintették. Miroslav Lajčák többször is úgy nyilatkozott, hogy egykori alkalmazottja nem volt tisztában minden információval, melyeknek csak egy részét ismerte, és ezek alapján alkotott hamis véleményt. A legnagyobb visszhangot azonban nem a Hlavákovával szemben megfogalmazott kormányzati álláspont, hanem Robert Fico miniszterelnök reakciója keltette, aki egy sajtótájékoztatón a jelenlévő újságírók egy részét szándékos lejáratással vádolta, majd szlovákellenes prostituáltnak nevezte.

Az ügy legfontosabb és legszomorúbb tanulsága valószínűleg nem is a vitatott összeg nagysága és az eljárás legalitása, hanem a kormány reakciója volt. Zuzana Hlávková külföldi tapasztalattal rendelkező szakemberként azért dolgozott, hogy országa a legjobb eredményt mutathassa fel a soros elnökség alatt, nemcsak külföldön, de otthon is. A „fiatalkori idealizmussal” vádolt alkalmazott fellépése az átláthatóságért azonban – úgy tűnik – egyelőre szélmalomharc marad Európa második legkorruptabb országában.