2001. június 15-én Kína, Oroszország és három közép-ázsiai ország – Kazahsztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán – teljesen új szintre emelte korábbi együttműködését: az 1996-ban alapított Sanghaji Ötök felvette tagjai közé Üzbegisztánt, létrehozva ezzel a Sanghaji Együttműködési Szervezetet (SCO).
Kezdetben úgy tűnt, hogy a regionális szervezet célja kimerül a kínai–orosz határkonfliktusok rendezésében, a radikális eszmék elleni harcban, valamint a Moszkva és Peking közötti rivalizálás féken tartásában. Azonban a napjainkra már nyolc teljes jogú tagállamot, négy megfigyelő országot és hat dialóguspartnert tömörítő eurázsiai szervezetben a gazdaságtól kezdve a hadgyakorlatokon át egészen az energetikai projektekig együttműködnek a felek.
Vajon hogyan definiálható az SCO húsz évvel a létrejötte után? Az alapítók mely korábban kitűzött célok elérésében jártak sikerrel, és hol vallottak kudarcot? Az online kerekasztal-beszélgetés célja, hogy a meghívott szakértők segítségével átfogó képet adjunk az SCO eddig megtett útjáról, valamint fejlődésének lehetséges irányvonalairól.
