Visegrad+

Sokszor elhangzik a kérdés, hogy lesznek-e olyan országok, amelyek csatlakozni akarnak a Visegrádi Csoporthoz, és bővülhet-e a regionális együttműködési keret. A legfrappánsabb válasz erre, hogy a V4 számára több évtizedes munka volt kialakítani azt a politikai konzultatív mechanizmust, amit akár az egyet nem értés művészetének is nevezhetnénk. Az érzékeny témák óvatos kikerülése és a pragmatikus együttműködés jelenleg egy sikeres Visegrádi Csoportot láttat, amely ugyan nem kíván további tagokat bevonni tárgyalási rendszerébe, de továbbra is nyitott az egyeztetni kívánó partnerek felé. Erre ad lehetőséget a Visegrad+ tárgyalási keret, amelynek hagyományos és új szereplőit kívánom bemutatni.

Habár az európai szomszédságpolitika területén lankadt a bővítési lendület, a visegrádi országok igyekeznek továbbra is jó kapcsolatokat ápolni a Nyugat-Balkánnal, amely euroatlanti integrációja mind politikai, mind pedig gazdasági szempontból vitális érdeke a négy országnak. A Keleti Partnerség (EaP) országaival mára a legfőbb cél a jó partneri viszony kialakítása és a gazdasági-politikai reformtörekvések támogatása. Az egyre inkább globalizált világban kibontakozó konfliktusok nem hagyják érintetlenül a V4 régiót sem, így egyre inkább szükség van rá, hogy közel-keleti, afrikai, vagy latin-amerikai országokkal is folyamatos és konstruktív diplomáciai kapcsolatokat ápoljon a regionális együttműködés.

A V4+ keretben szervezett csúcstalálkozók hasznos eszközt jelentenek a régiótól távolabb eső nagyhatalmakkal és regionális szereplőkkel való egyeztetésre, amelyekkel a négy ország szeretné szorosabbra fűzni kapcsolatait. Az Egyesült Államok és a Közel-Kelet különösen jelentős iránynak számít, az együttműködés előmozdítására a magyar elnökség alatt például sor került egy V4+Izrael és V4+Egyiptom találkozóra.

Washingtonban a minden évben hagyományosan megrendezett CEPA-fórum mellett több szakértői szintű megbeszélést szerveztek energiapolitikai és a kiberbiztonságot érintő témákról, illetve Budapesten is megrendezték a szokásos AmCham üzleti fórumot. Új globális célkitűzésként jelent meg, hogy a felek V4+ keretben tárgyaljanak a szubszaharai térséggel kapcsolatos kérdésekről az Afrikai Unió képviselőivel. A gyakorlatban ezen megbeszélések során a nemzetközi segélyezéshez való hozzájárulás lehetőségeit vizsgálták. Szintúgy új elemnek számított a napirenden a Csendes-óceáni Szövetséggel való kapcsolatfelvétel Latin-Amerikában.

A Keleti Partnerség (EaP) országaival kapcsolatban a magyar V4 elnökség azt tűzte ki maga elé célként, hogy megőrizze a partnerségi rendszer hitelességét, ami elengedhetetlen feltétele a térségbeli stabilitásnak. Ennek eléréséhez az kell, hogy világos üzenetben fogalmazzák meg az EU-tagállamok, hogy mit várnak és mit adnak ezen országok számára cserébe. A legjobban az segíti ezt a célt, ha kis lépésekben, de folyamatosan konkrét gyakorlati projektek valósulnak meg, jellemzően a határmenti együttműködés és infrastruktúra fejlesztés területén. Az EaP-országok jogi és intézményi reformjai sokat lendíthetnek az Unióval kialakítandó kapcsolatokon, de ehhez elengedhetetlenek a tapasztalatcserét elősegítő konkrét programok, mint a Civil Servant Mobility Program (CSMP), melynek lényege, hogy ukrán, grúz és moldovai közhivatalnokok látogatnak a visegrádi országokhoz tapasztalatcsere céljából. Ennek a kezdeményezésnek a folytatását a magyar elnökség alatt is támogatja a Visegrádi Csoport. A gazdasági átalakulás szintén fontos eleme a korrupció felszámolása, vagy legalábbis csökkentése, amely például Ukrajna esetében máig kiemelkedő probléma. Emellett reálisan kell látni, hogy a nemrég beindított ukrán agrárreform megvalósulásához évtizedek szükségesek.

Az Európai Unió szomszédságpolitikája mellett a NATO jövőbeni keleti bővítési terve is sokáig a napirenden volt Ukrajna, Georgia és Moldova esetében. Habár a 2008-es orosz-grúz és a 2014-es orosz-ukrán fegyveres konfliktusok után a bővítés lekerült a napirendről, rendkívül fontos, hogy az említett államok ne érezzék, hogy magára hagyta őket a transzatlanti szövetség. Ennek érdekében a NATO különböző kezdeményezésekkel állt elő, amely segíthet az említett országok képességfejlesztési terveit. Ezeket a kezdeményezéseket politikai szándék esetében meg lehet tölteni valós tartalommal, mind Ukrajna (Comprehensive Assistance Package), mind Georgia (Substantial NATO-Georgia Package), mind pedig Moldova (Defence Capacity Building Initiative) esetében. A visegrádi országok alapvetően támogatják a védelmi együttműködést ezen a területen, de az ambíciók szintje az egyes országokban eltér. Lengyelország elkötelezett támogatója Georgiának és az ukrán védelmi képességek megerősítésének. Ugyan a másik három V4-ország is üdvözli a partnerséget, de kevésbé érdekeltek a folyamat felgyorsításában és középtávon egy NATO Membership Action Plan (MAP) ígéretében.

A Visegrádi Csoport egyforma figyelmet kíván szentelni a Keleti Partnerség országai közül Fehéroroszországnak, Azerbajdzsánnak és Örményországnak, de ez a gyakorlatban nehézségeket jelenthet. Fehéroroszország kapcsán a Visegrádi Csoport elő akarta segíteni az ország Európai Unióval való kapcsolatainak javítását. Mivel azonban sokáig Lengyelországból finanszírozták a fehérorosz kormány által betiltott BELSAT TV sugárzását, valamint a területen élő lengyel kisebbség miatt sem volt mindig felhőtlen a viszony, ez komoly akadályokba ütközött. A PiS-kormány azonban változtatott a korábbi politikán, amit a BELSAT TV finanszírozásának megvonása is mutatott. Azerbajdzsán és Örményország párhuzamos támogatása a két állam közötti feszültségek miatt jelent nagyon érzékeny kérdést. Magyarország például jó kapcsolatokat alakított ki Azerbajdzsánnal, amit igyekezett megőrizni, miközben Ramil Szafarov kiadatási ügye után mélypontra zuhantak a magyar-örmény kapcsolatok. Az azeriekkel kialakított jó viszonyt a Visegrádi Csoport bilaterális szerződéses kapcsolatokkal tervezi tovább javítani, illetve szorgalmazzák egy EU-val kötendő keretszerződési rendszer kialakítását is. Ezzel párhuzamosan nem kívánják elidegeníteni Jerevánt sem. Örményország számára jó ösztönző lehet a kapcsolatok javításához a vízumkönnyítést is előrevetítő EU-Örményország Együttműködési Megállapodás, amelynek ratifikációját a Visegrádi Csoport is támogatja.

A Nyugat-Balkán kapcsán a magyar elnökség alatt a visegrádi országok ösztönözni kívánják a régió stabilitását, biztonságát és gazdaságát erősítő kezdeményezéseket. Az Unió balkáni bővítése hosszútávú megoldást jelentene a régió problémáira, de a Bizottság 2016 novemberében közzétett bővítési csomagját 2017-ben nem követte új értékelés kiadása. A folyamat összességében is lassulni látszik, ezért mindenképp fontos lehet, ha a Visegrádi Csoport igyekszik a kérdést a csökkenő érdeklődés ellenére az uniós napirenden tartani.

Összefoglalva a Visegrad+ jelenlegi helyzetét, a V4 célja az Unión kívüli partnerek felé kétirányú. Egyrészt arra törekszik, hogy támogassa a Nyugat-Balkán uniós integrációját, a Keleti Partnerség országaiban pedig előmozdítsa a NATO partnerségi kapcsolatokat, vagy, ha ez nem releváns, a kiegyensúlyozott viszonyrendszer fenntartását. Másrészt 2017 után olyan globális partnerek felé is nyitottak, mint az Amerikai Egyesült Államok, és folytatták az ázsiai kapcsolatok javítását Dél-Koreában és Japánban. A közel-keleti és latin-amerikai országokkal való tárgyalások jelzik a V4 országok megnövekedett ambíciószintjét a külkapcsolatok fejlesztése terén, és az idáig lezajlott V4+Izrael és V4+Egyiptom találkozók is azt mutatják, hogy van fogadókészség ilyen jellegű kezdeményezésre a partnerek részéről is.

A nyitókép forrása: v4.gov.hu