Vajon többet fizetünk-e az üzemanyagért a 2014-es ukrajnai események nyomán?

Elképzelhető, hogy az USA és az EU által 2014-ben bevezetett Oroszország elleni szankciók jelentősen hatottak régiónk gazdasági teljesítményére? Ha egy ország legnagyobb kereskedelmi partnerének gazdaságát szankciók sújtják, logikusnak tűnik, hogy az ebből fakadó költségeket a végfogyasztóknak kell megfizetnie. A Fulbright-program keretében kutató Eric Peters az energiaárak, mindenekelőtt az üzemanyagárak tekintetében vizsgálja ezt az eshetőséget. Kutatásának itt bemutatott részeredményei szerint nincs jelentős összefüggés a szankciók és a régió 50%-ban orosz olajat importáló országaiban tapasztalható üzemanyagár-emelkedés között.

Több mint három év telt el azóta, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió meghirdette gazdasági szankcióinak első körét Oroszország ellen. A szankciók oka Moszkva szerepvállalása volt azokban a folyamatokban, melynek végeredményeként a Krím Ukrajna fennhatósága alól Oroszország uralma alá került. E szankciók évenkénti megújításával párhuzamosan a közép- és kelet-európai régióban egyre többen adtak hangot annak a véleményüknek, hogy a szankciók káros következményekkel járnak a saját gazdaságukra nézve is. Az érvelés logikus, főként, ha figyelembe vesszük a régió országait Oroszországhoz kapcsoló földrajzi és történelmi szálakat. Vajon valóban igaz, hogy a nyugati szankciók jelentős mértékben érintik Közép- és Kelet-Európa gazdaságait?

Az USA és az EU szankciói egyes orosz személyek, valamint az orosz gazdaság három pillére – az energiaipar, a banki és pénzügyi szolgáltatások, illetve a hadiipar – ellen irányultak. Oroszország ezekre válaszul ellenlépéseket foganatosított, amelyek bizonyos amerikai és európai politikusokat céloztak meg, illetve lényegében embargóval sújtotta az Európából behozott mezőgazdasági termékeket. A jelen kutatás fő fókuszában az energiaszektor áll, mivel az orosz gazdaság stabilitása szempontjából ez jelenti a legfontosabb gazdasági szektort, és egyben ez képezi az EU-ba irányuló orosz export legjelentősebb termékcsoportját is. Az energiaszektoron belül közelebbről a Rosznyefty, a Transznyefty és a Gazprom Nyefty jelenti azt a három vállalatot, amelyet a nyugati szankciók célba vettek. A büntetőintézkedések korlátozzák a három vállalatot abban, hogy a hitel- és tőkepiaci instrumentumaikkal kereskedni tudjanak, és megtiltják számukra, hogy a nyugati piacokon harminc napot meghaladó lejáratú instrumentumok révén tőkéhez tudjanak jutni. A lecsökkent pénzügyi rugalmasság értelemszerűen magasabb működési költségekhez vezet, és feltételezhető, hogy ezeket a három kérdéses cég a – például közép- és kelet-európai – végfogyasztókra hárítja át. Mind a Rosznyefty, mind a Transznyefty, mind pedig a Gazprom Nyefty számos értékláncba illeszkedik, ezért ebben az elemzésben mindenekelőtt az üzemanyagárakra összpontosítunk, mivel ez jelentősen befolyásolja a világ bármely pontján élő lakosság mindennapi életét.

Első lépésben érdemes tisztázni, hogy a szankciók nem véletlenül a fenti három vállalat ellen irányulnak, ugyanis három olyan hatalmas társaságról van szó, amelyek döntő módon járulnak hozzá az orosz energiaszektor működéséhez.

A Rosznyefty és a Gazprom Nyefty együttesen megközelítőleg a teljes orosz olajszektor termelésének felét adja. A Transznyefty a szó szorosan vett értelmében nem vesz részt a termelésben, rendelkezik viszont az olaj finomítókhoz, illetve fogyasztókhoz való eljuttatásához szükséges szállítási infrastruktúrával, és ez stratégiai szempontból rendkívül fontossá teszi tevékenységét az orosz energiaiparban.

Egy pár szót érdemes a helyi üzemanyagár-számítási képletről is szólnunk, hogy lássuk, vajon a fenti vállalatok valóban át tudják-e hárítani működési költségeik emelkedését a végfogyasztókra. A válasz az, hogy igen. Az üzemanyag árát négy tényező határozza meg: a nyersolaj ára, a finomítás költsége, a forgalmazás és értékesítés költsége, illetve az ezekre rakódó adók.

A fokozottabb adótartalmat leszámítva az európai üzemanyagárak képzését meghatározó tényezők százalékos aránya hasonló mértékű, mint a fenti ábrán látható amerikai modellben. Fontos megjegyezni azonban, hogy ezek földrajzilag máshogy oszlanak el, mint az Egyesült Államok esetében. A nyersolajat az európai országok behozatalból fedezik. A finomítás, illetve a forgalmazás és az értékesítés, valamint az adók kivetése jellemző módon az adott országokon belül történik. Az Európán belüli finomítók száma a 2014-es szankciók bevezetése óta nem változott, ráadásul az adókulcsok is változatlanok maradtak. A forgalmazás, illetve az értékesítés költségei igencsak helyhez kötődnek, ennek következtében pedig nehéz mérni őket. Ennek ellenére a nyersolaj árát napi szinten meg lehet határozni, és ahogy az előzőekből is kitűnik, elsődlegesen ez befolyásolja az üzemanyag árát. Ennek megfelelően, ha a nyersolaj árát tekintjük az üzemanyagárak legjelentősebb és leginkább volatilis befolyásoló tényezőjének, akkor elképzelhető, hogy sikerül izolálnunk a működési költségek emelkedésének hatását az értéklánc másik végén is. Ehhez viszont kiemelt szükség van azoknak az országoknak a meghatározására, amelyek Oroszországból hozzák be nyersolajuk jelentős részét.

Abból a szempontból mindenképpen szerencsés a helyzet, hogy Oroszország számít Európa legnagyobb olajszállítójának, emellett pedig számos ország orosz olajtól való függősége igen nagy mértékű koncentrációt mutat.

A fenti ábrán a piros oszlopok azokat az uniós országokat jelentik, amelyek 50%-nál nagyobb arányban hoznak be nyersolajat Oroszországból, míg a szürkék azokat, amelyek ennél kisebb mértékben. A fekete oszlopok a nem uniós országokat jelképezik. Az import százalékarányának megfelelően két csoportra osztottam őket: egy olyan kilenc országból álló tesztcsoportra, melynek tagjai nagymértékben függnek az orosz behozataltól, illetve egy olyan öt országból álló kontrollcsoportra, amelynek tagjainál ennél kisebb mértékű függés figyelhető meg. A lenti ábra mutatja a két csoport földrajzi eloszlását.

A fönti keretek meghatározása után kutatásom a következő kérdésre keresi a választ: Vajon az Oroszország ellen a Krími-félsziget annexiója/megszállása miatt 2014-ben kezdeményezett EU-szankciók felhajtották-e az ólommentes benzin, illetve a dízelolaj árát azokban az országokban, amelyek 50%-ban vagy annál nagyobb mértékben függnek az orosz nyersolaj behozatalától?

A tizennégy országból álló minta 2008. január és 2015. december közötti havi szintű adatainak összegyűjtése révén létrehoztam egy „különbségek különbsége” módszertant alapul vevő ökonometriai modellt, amely érthetővé teszi az adott országok esetében a havi üzemanyag árának változását, mind az ólommentes, mind pedig a dízelolaj esetében. Amikor csak lehetett, az összes változót amerikai dollárban fejeztem ki a megfelelő váltási árfolyamon. Magyarázó változó gyanánt az alábbi ötöt választottam ki:

1. Üzemanyagár/Brent olaj ára: vagyis az arányosított változó, amelyik megmagyarázza a globális olajárat legjobban meghatározó Brent olaj árát, miközben egy transzformáció révén redukálja a Brent nyersolaj extrém hatásának árát is.
2. Egy főre jutó GDP: amerikai dollárban kifejezett változó az egyes országok általános gazdasági teljesítményére vonatkozóan.
3. Első számú nominális változó: célja a tesztcsoport azonosítása.
4. Második számú nominális változó: egy olyan, időre vonatkozó változó, amely segít izolálni a szankciók bevezetését követő havonkénti időszakokat.

5. Harmadik számú nominális változó: célja az első számú és a második számú változó közötti interakció mérésére.

Egyes időben állandó, illetve országspecifikus tényezők (például az infrastruktúra és a vezetési kultúra) fix hatásként kerültek figyelembe vételre.

Az analízis futtatását követően a fenti számítás esetében az eredmények meglepő módon nem bizonyultak meggyőzőnek. Azt mutatták ugyanis, hogy az általam létrehozott modell statisztikailag jelentős eredményeket mutatott az átlagos havi üzemanyagárak árbeli változásainak magyarázata során. Ennek ellenére a harmadik számú nominális változó, amelyik tehát azt mérte, hogy megfigyelhető-e jelentős hatás az orosz nyersolaj behozataltól való nagyfokú függés és az Oroszország elleni szankciók bevezetése utáni periódusok között, statisztikailag nem volt jelentős. Pedig alapfeltevéseink alapján e változónak kellett volna statisztikailag a leginkább jelentősnek lennie annak érdekében, hogy el tudjuk vetni azt a nullhipotézist, mely szerint a 2014-es Oroszországot sújtó intézkedéseknek nem volt hatása az orosz olajtól jelentős mértékben függő országok esetében a havi olajárak alakulására.

Annak ellenére, hogy az elmélet szerint lehetséges az összefüggés, számos olyan tényező van, amelyek hatással lehettek az általam kapott eredményekre. Ezek jelentős része azzal van kapcsolatban, hogy igen nehéz elválasztani a nyersolaj árának csökkenését az Oroszország elleni szankciók tényleges gazdasági hatásaitól. Az Oroszország elleni megszorító intézkedések bevezetésével egy időben a Brent olaj ára nyomás alá helyeződött az OPEC túlkínálatának, az amerikai dollár megerősödésének és a G7-országok gyenge növekedési mutatóinak következtében. Ez pedig megnehezíti azt, hogy megfelelő módon azonosítani tudjuk az Oroszország elleni szankciók európai árakra gyakorolt hatását, akár az ólommentes, akár pedig a dízelolaj esetében. A jövőben további alternatív módszereket is használni fogok annak érdekében, hogy tovább bővítsem a témával kapcsolatos kutatásaimat. Annak ellenére, hogy a kutatásom nem bizonyult meggyőzőnek, jelentősége, főleg manapság, egyáltalán nem elhanyagolható. Remélem, hogy ez a vizsgálat hasznára válhat majd a döntéshozóknak is a jelen problémáinak megoldása során.

A fenti eredmények bővebb kifejtése itt olvasható.

A nyitókép forrása: Shutterstock.