Trump és Jeruzsálem

Donald Trump elnöki beiktatása a világ számos fővárosában izgalomban tartja a politikai vezetést. Izrael vezetői és a közvélemény is kitüntetett figyelemmel követik a 45. amerikai elnök első lépéseit, hiszen a Republikánus Párt jelöltségéért folytatott kampányban Trump ígéretet tett az amerikai nagykövetség átköltöztetésére Tel-Avivból, Izrael gazdasági központjából Jeruzsálembe, amelyet a világ egyetlen állama sem ismer el a zsidó állam fővárosaként. A fő kérdés, hogy Trump meglépi-e ezt a korszakalkotó döntést, illetve az milyen folyamatokat indíthat be a Közel-Keleten és a világpolitikában.

Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa által 1995-ben elfogadott Jeruzsálem Nagykövetség Törvény (Jerusalem Embassy Act) előirányozza az amerikai diplomáciai testület áthelyezését, amelyet azonban mindhárom amerikai elnök elhalasztott, tartva a diplomáciai következményektől. Trump elnök ígérete, amelyet tanácsadói sorozatosan megerősítettek, precedenst teremtene Jeruzsálem elismerése tekintetében, mint a zsidó állam fővárosa, legalább annak nyugati felében, amely izraeli fennhatóság alatt állt már az első arab-izraeli háború 1949-es lezárását követően. Az 1967-es hatnapos háború során a város teljes területe izraeli fennhatóság alá került, Jordánia Kelet-Jeruzsálem fölötti (ami földrajzilag az északi és déli városrészeket is lefedi) illegális fennhatóságát az ENSZ BT állásfoglalása szerint izraeli megszállás váltotta fel. 1980-ban az izraeli törvényhozás (Knesszet) által elfogadott Jeruzsálem Alaptörvény Izrael „örök és oszthatatlan” fővárosává nyilvánította az ország legnépesebb települését, melyre válaszul 22 ország Tel-Avivba helyezte át nagykövetségét. A jelenlegi helyzetben az izraeli kormányhivatalok, minisztériumok Jeruzsálemben találhatóak és a nagykövetek „felutaznak” egyeztetéseikre.

Jáir Lapid, az izraeli politikai vezetés és a parlamenti ellenzék közvéleménykutatásokban vezető pártjának (Jes Átid – Van Jövő Párt) feje üdvözölte Trump tervezett lépését. A párt véleménye szerint fontos „történelmi igazságtétel” lenne, amennyiben az Egyesült Államok elismerné Jeruzsálem fővárosi státuszát (legalább a város nyugati felét illetően) a nagykövetség áthelyezésén keresztül. A nyilatkozatok mögött ugyanakkor biztonsági aggályok is felmerülhetnek: amennyiben a palesztin erőknek sikerül a lakosságot mozgósítani a status quo-ban végbemenő változás miatt, az izraeli fegyveres és rendvédelmi erők komoly kihívással szembesülhetnek. Kétségtelen azonban, hogy a zsidó állam komoly presztízsnyereséget könyvelhetne el, amennyiben elkezdenek visszatérni a nagykövetségek Jeruzsálembe. Az amerikai lépést ugyanis követhetik más angolszász országok (különösen az Egyesült Királyság és Ausztrália) és kisebb államok, amelyek igyekeznek elnyerni a világhatalom, illetve a tőkében és technológiában gazdag Izrael jóindulatát.

A Trump-adminisztrációnak összetett költség-haszon számítást kell végeznie, mielőtt a nagykövetség áthelyezéséről döntenek. Nem csupán az izraeli-palesztin konfliktus erőviszonyaiban következne be változás, hanem a teljes muszlim világ ellenállását kiválthatja a lépés, amennyiben az nincs megfelelően előkészítve. Különösen a térség szunnita arab államai, Szaúd-Arábia, Jordánia és Egyiptom értékítélete döntő a kérdésben, ezek az országok jelentik ugyanis a legfontosabb védőbástyát a regionális káosz és Irán növekvő hatalmi ambíciói ellen, így Izrael sem érdekelt elidegenítésükben. Amennyiben az Egyesült Államok a lehető legkisebb ellenállást kiváltva akarja megvalósítani 1995-ös döntését, úgy lehetőleg egy csomag részeként kell prezentálnia közel-keleti szövetségeseinek a nagykövetség elköltöztetését. A Trump-adminisztrációnak a regionális szereplők mellett az ENSZ BT többi tagja és az Európai Unió lehetséges ellenlépéseit is fel kell mérnie, hogy kiderüljön, milyen mértékű politikai tőkét kell áldoznia erre a lépésre. Barack Obama leköszönő amerikai elnök mértéktartásra és megfontoltságra intette utódát és közvetve ezt tette a 2017. január 14-én Párizsban megrendezett békekonferencián összegyűlt 70 állami vezető is.

Donald Trump a korábbi félelmekkel szemben láthatóan továbbra is kiemelt prioritásként kezeli az izraeli-palesztin konfliktus lezárását. Vezető tanácsadóvá emelt vejét, Jared Kushnert kívánja különleges megbízottá kinevezni. Az elnök a The London Times és a Bild napilapokban hangoztatott véleménye szerint „ha Jared Kushner nem képes egy Izrael-megállapodást tető alá hozni, akkor senki”. Biztosak lehetünk benne, hogy amennyiben ilyen fontos szerepet szán az üzletember számára, akkor hajlandó jelentős diplomáciai erőfeszítéseket tenni az ügy érdekében, már csak a presztízsveszteség elkerülése érdekében is. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint Trump egy részleges, praktikus lépéssel kezdené meg az átmenetet (ilyen lehet a nagykövet állandó jeruzsálemi szálláshelyének kialakítása átmeneti rezidenciává), amíg a további egyeztetések és kalkulációk folynak. Trumpnak azonban nehéz lesz visszakozni ígéretének valamilyen formában történő végrehajtása nélkül, hiszen ez esetben nem csupán Izrael rosszallásával kell szembenéznie, hanem a választóinak jelentős részét adó amerikai keresztény-cionista milliókéval is. Egy dolog azonban biztos, a Trump-adminisztráció akár a tettek, akár azok elmaradása esetén már a kezdetektől hatással lesz a közel-keleti erőviszonyokra. Az izraeli-palesztin konfliktus labirintusának unortodox megközelítése lehetőséget adhat a közel 70 éves konfliktus lezárására, de akár eszkalálódására is, amennyiben nem körültekintően közelítenek a felek a kérdéshez.