Sport és politika kéz a kézben?

A Nemzetközösségi Játékok eredete

1891-ben John Astley tiszteletes vetette fel először egy birodalmi sportverseny ötletét egy négyévente megrendezett Pánbrit–Pánangliai Verseny és Ünnepség keretei között a Brit Birodalom alattvalói közötti jóakarat és egyetértés növelésére. Az első ilyen esemény 1911-ben a londoni Crystal Palace-ben valósult meg V. György király koronázásának alkalmából. A Nemzetközösségi Játékok hivatalos elődjének mégis az 1930-ban a kanadai Ontario tartomány Hamilton nevű városában megrendezett Brit Birodalmi Játékokat tekintik, amelyen 11 állam vett részt. A Játékokat kezdetben teljes mértékben a birodalmi retorika övezte. A kanadai Hamilton Spectator nevű lap büszkén nyilatkozott az első versenyről: „férfiak és nők legjava érkezett minden szegletéből a birodalomnak, amelyben sosem nyugszik le a nap.” A Birodalmi Játékok lehetőséget teremtettek arra, hogy a Brit Korona alattvalói ennek a rituálénak a keretében pozitív élményként tapasztalhassák meg birodalmi állampolgárságukat.

Ez a retorika tükrözte a birodalom egyedi felépítését, amely bizonyos fokú önállóságot biztosított gyarmatainak. Nagy-Britannia ugyanis a katonai erő helyett inkább az ún. „kulturális erővel” irányította területeit. A birodalmi apparátuson keresztül „exportált” államberendezkedés, a törvények, szabályok, hiedelmek és értékek adták az egység alapját. „Nagy-Britannia és a Birodalom elmúlt 100 évét tekintve elmondhatjuk, hogy a sport jelentős szerepet játszott az összetartásában” – érvelt Harold Perkin történész. Hozzátette: „kevesen tagadnák, hogy a világon népszerű sportágak közül a legtöbb először a 19. századi brit társadalomban jelent meg: klubfutball, rögbi, krikett, tenisz, golf, evezés, atlétika, síelés”.

Az első Játékokat követően a résztvevői létszám folyamatosan nőtt, és időközben többször átkeresztelték: 1954-től Brit Birodalmi és Nemzetközösségi Játékok lett, 1970-től pedig Brit Nemzetközösségi Játékok. A mai elnevezés 1978 óta használatos. Néhány gyarmat függetlenedését követően Nagy-Britannia igyekezett jó kapcsolatot fenntartani az új, független államokkal. A sport lehetővé tette a „barátibb” dekolonizáció megvalósulását, és segített abban, hogy a birodalom olyan nemzetközösséggé alakuljon, melynek tagjai elfogadják a brit uralkodót államfőnek. Jelenleg 53 állam van benne a Nemzetközösségben, tagjai pedig különböző kulturális módon kötődnek egymáshoz.

A Nemzetközösségi Játékok politikája

Bár a 2014-es glasgow-i Játékokon a 2012-es londoni olimpia utóhatásaként teltház volt, a korábbi évek sporteseményei nem mindig voltak ilyen sikeresek. A dekolonizáció óta politikusok, tiltakozók és versenyzők használták fel a versenyt, hogy harcoljanak a brit dominancia vagy a brit kormány politikája ellen, és hangsúlyozzák saját függetlenségüket. Az 1986-os (edinburghi) Játékokat például „Barátságtalan Játékoknak” titulálták, mivel 32, elsősorban afrikai, ázsiai és Karib-térségi állam bojkottálta, aminek oka a brit kormány rugalmatlan hozzáállása volt a Dél-Afrika elleni gazdasági szankciókhoz. Az 1974-es Játékokat, melyeket az új-zélandi Christchurchben tartottak, a rhodesiai incidens miatt fenyegette az afrikai ország bojkottja. Szintén érdemes megjegyezni, hogy a Játékok helyszínei között az élen szerepel Nagy-Britannia, ezt követi Ausztrália, Kanada és Új-Zéland. Az egykori fehér gyarmatok dominanciája szembeötlő – csupán három alkalommal rendezték meg a Játékokat az előbbi országokon kívül: 1966-ban Jamaicában, 1988-ban Malajziában és 2010-ben Delhiben. Annak ellenére, hogy 18 afrikai állam tagja a Nemzetközösségnek, ezen a kontinensen még soha nem rendeztek Játékokat.

A 2010-es Delhi Játékok alkalmával kiadott bélyeg
Forrás: Shutterstock

Az előbbi példák az előző évszázadból származnak, de ez nem azt jelenti, hogy az eseménysorozat átpolitizáltsága azóta eltűnt volna. 2014-ben Glasgowban rendezték meg a Játékokat, épp a skót függetlenségi referendum előtt. Mikor az összefüggésről kérdezték, Nicola Sturgeon azt nyilatkozta, hogy a Játékok „kétségtelenül pozitív érzelmi töltetet hagynak maguk után. Úgy gondolom, hogy az »igen« kampány támogatottsága mindenhol jelentős az országban. Eljött a mi időnk, és ahogy a Nemzetközösségi Játékokat követően ráfordulunk a kampányra, ez láthatóvá is válik.” A Játékok sikere tehát egyértelműen felhasználásra került a referendum kampányában.

Sport és politika: jó-e, ha összekapcsolódik?

De elítélendő-e az, ha politikai célokra használják fel a sportot? Sok esetben igen. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a sportesemények számos esetben teremthetnek pártatlan helyszínt és fair play légkört egyébként szembenálló felek találkozásához. Erre tökéletes példa az olimpiai béke eszméje. A diplomácia egy specializált ága, a sportdiplomácia erre épül, és rengeteg eredményt ért el az elmúlt években. Gondoljunk csak a 2018-ban a dél-koreai Phjongcshangban rendezett téli olimpián indított közös észak- és dél-koreai hokicsapatra.

A 2018-as Gold Coast-i Nemzetközösségi Játékok azonban fordulópontot jelentettek az eseménysorozatra eddig jellemző narratívával kapcsolatban. Eddig ugyanis az volt a jellemző, hogy a Játékok szervezői úgy tettek, mintha a politikának és a sportnak nem lenne köze egymáshoz, annak ellenére, hogy mindenki tisztában volt vele, ez egyáltalán nem igaz. A játékok történetében most először azonban a szervezők ahelyett, hogy megriadtak volna a politikai témáktól, felkarolták őket. David Grevemberg, a Nemzetközösségi Játékok Szövetségének vezetője azt nyilatkozta, reméli, hogy az esemény „fantasztikus lehetőséget biztosít arra, hogy felhívjuk a figyelmet számos kérdésre: az emberi jogokra, az LGBT-jogokra, a klímaváltozásra, a női egyenjogúságra és az őslakosok jogaira”. A neves ausztrál újságíró, Tracey Holmes szerint a Játékok jelentős kísérletet tettek arra, hogy „kimozdítsák a sportot az önkéntes karanténból”.

A Nemzetközösségi Játékokat övező viták – például, hogy megérik-e a rájuk fordított összeget – bizonyárra továbbra is folytatódnak majd, de a 2018-as Gold Coast-i rendezvény megmutatta, a sportnak nem kell félnie a külvilágtól és a politikától. Egy olyan időszakban, amikor a sportszervezetek és -szövetségek egymás után kerülnek a hírekbe különböző botrányok és viszályok miatt, ez legalább olyan fontos örökség lehet, mint a megnyert érmek.

Nyitókép forrása: Shutterstock