Oscar

A munkamegosztás nem csupán eszköze, hanem célja is a termelésnek. A hatékonyság mértékegysége éppen ezért nem csak az output mennyiségéhez vagy minőségéhez igazítható, hanem a termelés rendjéhez is. Az alábbiakban ezt a két állítást vizsgáljuk meg a legújabb magyar Oscar-díj, a Mindenki c. film kapcsán. 

A klasszikusoknál kezdve, Adam Smith 1776-ban három pontban foglalta össze a munkamegosztás termelékenységi hatásait: specializáció, időtakarékosság, innovációra való hajlam. Ezek a hatékonyság materiális aspektusaihoz tartoznak. A dátum viszont azért kiemelten fontos Smith esetében, mert műve reflexiónak tekinthető a Függetlenségi Nyilatkozattal épp a kiadás évében kicsúcsosodó gyarmati kérdésre, az amerikai gyarmatok elszakadásának folyamatára. Ebből a szempontból a munkamegosztás mint kutatási téma tágabb értelmet kap ebben a korban. Az anyaország és a volt gyarmat közti munkamegosztás vizsgálata a politikai hatalom gazdasági eszközökkel való átmentésének, konvertálásának kísérlete. Ez a logikai rend segít elhelyezni a vizsgálódások orientációjának függvényében a másik klasszikus forrást, Ricardo könyvét, mely a komparatív és abszolút előnyökön keresztül lényegében ezt a logikát vitte tovább.

A munkamegosztás egy további aspektusa is szükséges ahhoz, hogy a filmre rátérjünk. Arisztotelész domborítja ki, hogy a munkamegosztás az igazságosság kerete. Enélkül nem lenne mércénk arra nézve, hogy kinek mennyi jár. Az elosztási lánc nem függetleníthető az erőfeszítésektől – sugallja. Míg előbbi esetében viszonylag világos az összemérhetőség bármilyen munkavégzési rendben (a kényelemhez és az egészséges körülményekhez való hozzáférés foka, a munkavégzés kényszerének és a dolgoztatás lehetőségének mértéke, stb.), addig utóbbi még a piac nagyfokú kiterjedése mellett is csak kikötések sorát alkalmazva indexálható. (Gondoljunk például arra, hogy egy szellemi vagy fizikai munkát végző esetében miként járnák el, ha a befektetett munkájukat össze szeretnénk vetni.) A teleologikus gondolkodásra átfordítva mindezt, a munka telos-a, célja az igazságosság érvényesíthetőségében áll. 

A fentiek alapján a munkamegosztás vizsgálata már Arisztotelész és Smith korában sem csupán a hatékonyság közvetlenül kvantifikálható aspektusával foglalkozott, hanem a politikai stabilitást, az ellátásbiztonságot is magában foglalta.

E fogalmak vizsgálata a 21. században is csak annyiban különbözik a korábbiaktól, hogy más technológiai környezetben, más kihívásokra reflektálva zajlik. Ma nem az óceán túlpartján fekvő vidékek önállósodására kell megoldást keresni, hanem például a tömeges politikai öntudatra ébredés folyamatára, amit Brzeziński korunk legfontosabb biztonságpolitikai kihívásának nevez. 

Érvelése szerint soha korábban nem szélesedett ki ilyen gyorsan és ilyen mértékben azok köre, akik politikai vonatkozású kérdésekben foglalnak állást. Erre utal az is, hogy az arab tavaszra Facebook-forradalomként is hivatkoznak. A tömeg tájékozatlansága ezen a téren kihívást jelent a hosszú távú gondolkodás és a folyamatok konszolidációja szempontjából. A radikális válasz az önkifejezési képesség limitálása, akár teljes megvonása (aminek szélsőséges formája például az internet lekapcsolása Líbiában, 2011-ben). Az alternatív megoldás a tömeg önkifejező képességének fejlesztése, elsősorban a technológiai környezet fejlesztése, és az oktatás révén.

A Mindenki alapproblémája az e két út közti választás. Az egyik oldalon a versenyen aratott győzelemmel, a svédországi utazással legitimálja a kórusvezető a saját igazságát, mely szerint csoportérdek, hogy egyesek csak imitálják az éneklést. „De ez nem igazság, Erika néni” – szól a film egyik kulcsmondata Liza szájából. A tanárnő által megjelenített álláspont elválasztja egymástól az erőfeszítést és az eredményt. Nem azért, mert tátogva végigcsinálni a próbákat nem teljesítmény, hanem mert 1) csak kevesek fejlődése következik belőle, 2) a kifizetésből viszont mindenki egyaránt részesül (úgy az utazásból, mint a próba utáni csokiból). Ezzel hozzájárul az erőforrások nem hatékony allokációjának fenntartásához. Érdekes kép, hogy a kopott iskolapadokból a jóléti mintaországba az út kevesek kiemelkedő teljesítményén és a potyautasság elfogadásán keresztül vezet. Lehet hibáztatni azokat, akik nem képesek a magas hatékonyságú munkavégzésre, de amíg nem cél a felzárkóztatásuk, addig a hibáztatást is megőrzi a rendszer. A fentiekből éppúgy nem következik a hamisan éneklők kirúgása, mint a kórusban tartása, de következik belőlük az érdekeltség a hatékony allokáció iránt. 

A győzelemnél és a kollektív munkavégzésnél is fontosabb célként jelenik meg az elkötelezettség a közös munkavégzés iránt, ahol nincs másodlagos értékű, szolgai munka, ahol mindenki azt kapja, ami jár. A kórustagok tiltakozása nem a munkát tagadja, a vezető személyét és pozícióját sem utasítja el, de kiáll amellett, hogy a hatékonyságot nem csak az eredmény tükrözi, hanem az is, hogy a munkamegosztásból milyen mértékben következik az igazságosság.

Kiállásuk nem szolidaritás, ahol a győzelem és kirekesztés vagy a közös kudarc kombinációiból kellene választani. Ezért nem az a fontos, hogy ki nyeri a versenyt végül, hanem annak kifejezése, hogy a kórusban mindenkit meg kell tanítani énekelni. Ez a karvezető, és általában a vezető feladata. Éppúgy, mint a social media korában kezelni a tömegek véleményformálását. A film tehát korszellemhez illeszkedő parabolának is tekinthető, amely a munkamegosztásnak a gazdasági mellett a politikai aspektusát is hangsúlyozza, ahol a munka megosztása a közösséghez tartozásnak mint normatív célnak a kifejeződése. 

*

Megjegyzés: Nem feltételezzük, hogy a stáb bármely tagja tudományos missziót tervezett volna, azt sem, hogy az alábbiaknak tudatában volt a film elkészítésekor, sőt még azt sem, hogy utólag egyetértene vele. Abból indulunk ki, hogy egy korszellem kifejeződése is a film. Napjaink gondolkodását áthatja az átmenet az értéksemlegességre törekvő racionalitásból az értékalapú gondolkodás felé. ¹

^{----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------}

  ¹Sedláček, T. (2012): A jó és a rossz közgazdaságtana - A Gilgames-eposztól a Wall Streetig. HVG Könyvek kiadó. Budapest