Olasz referendum

A Lombardiában és Venetóban október 22-én megtartott referendum célja az volt, hogy a két tartomány egyfajta „megkülönböztetett regionalizmust”, vagyis bizonyos kérdésköröket – például a környezetvédelem, a kulturális örökség védelme és a tudományos kutatás területét – illetően szélesebb önrendelkezési jogot tudjon kivívni maga számára. A kezdeményezésben több tényező is szerepet játszik, ezek közül azonban kiemelten fontos a kérdés gazdasági aspektusa. Cikkünk a referendum hátterét, okait, illetve lehetséges következményeit járja körül az eredmények tükrében.

Az Olaszországban történelmi okokra visszavezethető Észak–Dél ellentét, illetve ennek bizonyos időközönként érzékelhető elmélyülése nem más, mint politikai, gazdasági és társadalmi tényezők kölcsönös egymásra hatásának eredménye. Az Észak–Dél szakadék a politikai életre is kihat: az Északi Liga (Lega Nord, LN) többek között a fejlett észak-olasz területek tekintetében fogalmazott meg egyfajta különutasságra (elszakadásra?) való igényt. A mostani népszavazást is érdemes talán ebben a tágabb kontextusban értelmezni, még akkor is, ha a referendum kapcsán elszakadási törekvésről egyáltalán nem beszélhetünk.

„Olaszország is referendumra készül”, ez a címe annak az esemény részleteit és hátterét bemutató videónak, amely október elején lett látható az olasz ANSA hírügynökség oldalán. Az „is” jelző a katalán eseményekre utalt, ekkor azonban még nem volt egyértelmű, hogy a spanyolországi történések milyen irányba alakulnak az idő előrehaladtával. A videó az esemény hátterének bemutatásával egy időben azonban azt is kiemelte, hogy nem lehet párhuzamot vonni a katalán törekvésekkel, mivel a két referendum között több lényeges különbség is van: az olasz kezdeményezést a kormánynak nem áll szándékában megakadályozni, a törekvés nem ütközik az olasz alkotmányba, továbbá Veneto és Lombardia tiszteletben tartják Olaszország nemzeti egységét, ugyanis az elszakadás nem szerepel a célkitűzéseik között.

A két tartomány a referendum bejelentésével egy időben hangsúlyozta, hogy a szavazást az olasz alkotmány 116-os cikkelye értelmében tartja legitimnek. Ez ugyanis lehetővé teszi az olasz tartományok számára az állammal való konzultációt azzal a céllal, hogy az előbbiek adott területeken előzetes feltételekhez kötött, szélesebb körű autonómiát szerezzenek. Veneto és Lombardia esetében tehát gyakorlatilag egy olyan, konzultatív célú referendumra került sor, amely révén adott ügyekben szélesebb körű önrendelkezési jogot kíván elérni a két tartomány. Ennek megfelelően a referendumot megelőző nyilatkozatok szerint többek között olyan kérdésekről szeretnének tárgyalni a kormánnyal, mint az adópolitika (az adózásból származó bevételek nagyobb arányának megtartása, ezzel együtt kevesebb adó befizetése a római államkasszába), a kulturális örökség védelme, a környezetvédelem, a tudományos kutatás, vagy a nemzetközi kapcsolatok.

A kérdés hátterét, illetve előzményeit tekintve érdemes kiemelni Roberto Maroninak, Lombardia tartományi elnökének, az Északi Liga politikusának megállapításait: Lombardia egyike a legfejlettebb olasz tartományoknak, országos és európai rangsorban egyaránt az elsők között szerepel a külföldi beruházások tekintetében, illetve Európa egyik leghatékonyabb és legmodernebb egészségügyi és szociális rendszerével rendelkezik (a régióban többek között ingyenes a bölcsődei ellátás is). Az „akcióterv Lombardiáért” terv keretében (mely egy helyi, kormányzati és európai uniós finanszírozással megvalósuló komplex fejlesztési program) például 8 milliárd eurót költöttek el infrastrukturális fejlesztésekre, ezzel együtt a kutatás-fejlesztés és egészségügy területen történő beruházások is számottevőek.

A fentiekkel összefüggésben érdemes azt is kiemelni, hogy Lombardiát a Financial Times is a külföldi beruházások szempontjából leginkább vonzó európai régiók közé sorolta. A tartomány Olaszország „hajtómotorának” számít, és ezt a speciális szerepét a jövőben is fenn kívánja tartani. Ehhez azonban szeretne egyrészt nagyobb összeget megtartani az általa megtermelt javakból, másrészt pedig szélesebb körű autonómiát elérni, ahogy az Roberto Maroni Lombardia tartomány hivatalos oldalán közzétett rövid köszöntőjében is olvasható. A lombard gazdaság és termelés nagyjából a teljes olasz GDP 20%-át adja, miközben tízmillió fős lakossága megközelítőleg egész Olaszország egyhatod részét képezi. Fontos kiemelni, hogy jelenleg 56 milliárd euró a tartomány által a római központi kormányzatnak befizetett, illetve az attól visszakapott összeg közötti különbség – a befizetett összeg javára. Lombardia ezt nem feltétlenül tartja arányosnak és igazságosnak, és az összegből legalább 24 milliárd eurót szeretne megtartani magának.

Ahhoz, hogy a kérdés gazdasági aspektusait még inkább megértsük, arról sem érdemes megfeledkezni, hogy az „Invest in Lombardy” (Ruházz be Lombardiába!) program keretében három év alatt 550 beruházást eszközöltek a régióban, amely révén 800 új munkahelyet teremtve körülbelül 120 millió euró áramlott a térségbe. Az országon belül az itteni aktív beruházások aránya 18,35%, a „nemzetköziesedési mutatók” szempontjából pedig abszolút „nyertesnek” tekinthető a tartomány: a nemzetközi csoportokban szereplő, lombard székhelyű olasz vállalatok aránya ugyanis 48,6%.

Milánó körzetében 3285 nemzetközi vállalat működik, melyek 280 000, a régióban elhelyezkedő olasz és külföldi munkavállaló számára biztosítanak munkalehetőséget. Az említett adatok tükrében egyáltalán nem meglepő tehát, hogy Lombardia nem szeretne mindent beadni a „közösbe”, főleg, hogy egyes dél-olasz területeken a 2016-os év során a munkanélküliségi ráta a fiatalok körében duplája volt az európai átlagnak. Calabriában például ez a mutató 58,7 százalék, míg Szicíliában 57,2, Szardínia esetében pedig 56,3 százalék volt. Lombardiában tíz évvel ezelőtt már volt hasonló törekvés a szélesebb körű autonómia megteremtésére, a Prodi-kormány bukásával viszont ez a kezdeményezés gyakorlatilag elhalt. Három éve néhány lombard polgármester is igyekezett a kormánnyal párbeszédet kezdeményezni a szélesebb körű autonómia érdekében, eredményre azonban ez a próbálkozás sem vezetett.

Lombardiához hasonlóan Veneto tartomány is szélesebb körű autonómiát, illetve igazságosabb „adok-kapok” elosztást szeretne elérni a római központi kormányzatnak fizetett adó, illetve az államtól a tartomány felé fizetett összegek vonatkozásában. A két összeg közti különbség jelenleg 20 milliárd, vagyis lakosonként négyezer euró. Lombardiához hasonlóan ezt az összeget Veneto sem tartja arányosnak.

Az alkotmány értelmében összesen 23 kérdés képezi a szóban forgó referendum tárgyát, korábbi sajtóértesülések szerint továbbá a migráció, illetve a biztonság témaköreiről is egyeztetnének a tartományok. A szavazást követően ugyanakkor az olasz média arról számolt be, hogy az utóbb említett két kérdésről a kormány nem kíván konzultációt folytatni a tartományokkal. Az adóügyek tekintetében Maurizio Martina olasz agrárminiszter azt nyilatkozta, a kérdés nem képezheti konzultáció tárgyát (ahogy a biztonság sem), hangsúlyozva, hogy ennek lehetőségét nem ő vagy a kormány zárja ki, hanem magának az alkotmánynak a szövege.

A nagyobb politikai pártok kérdéshez való hozzáállásával kapcsolatban érdemes kiemelni, hogy a referendum megtartását nem kizárólag a referendum kezdeményezőjének számító Északi Liga támogatja, de Berlusconi pártja, a Hajrá Olaszország! (Forza Italia, FI), illetve az Öt Csillag Mozgalom (Movimento Cinque Stelle, M5S) egyaránt kiállt mellette. Ezzel szemben a Demokrata Párt (Partito Democratico, PD) korábbi nyilatkozata szerint a népszavazás megtartása értelmetlen, hiszen az alkotmány egyébként is lehetővé teszi az állam és a tartományok közötti „konzultációt” a szóban forgó ügyekről.

A két referendum közötti lényeges különbség, hogy míg Veneto esetében minimum 50 százalék plusz egy részvételi arányt állapítottak meg a referendum érvényességéhez, addig Lombardiában ilyen részvételi minimumot nem határoztak meg. Veneto tartományban a szavazóknak egy rövid, egymondatos kérdésre kellett válaszolniuk, amely a következőképp hangzott: „Szeretné-e, hogy Veneto szélesebb körű autonómiában részesüljön, és teljesítsen bizonyos, ehhez szükséges feltételeket?” Lombardiában viszont a referendum egy hosszabb, több mondatból álló, de a lényegét tekintve az előbbivel egyező kérdés formájában történt, amely egyúttal utalt az alkotmány referendum megtartását legitimmé tevő részére is. Egy másik fontos különbség, hogy Lombardiában a szavazás nem hagyományosan, papíralapon zajlott, hanem egy teljesen új, korábban még nem alkalmazott elektronikus rendszer útján.

Végül Veneto tartományban a korábban meghatározott részvételi minimumot meghaladva a jogosultak megközelítőleg 60%-a vett részt a szavazáson, míg Lombardiában körülbelül 40% volt a részvételi arány. Az igenek aránya Venetóban 98%, Lombardiában pedig több mint 95% volt. Az eredményeket a két tartomány összességében pozitívan értékelte. A referendumot követően, az elkövetkezendő hetekben Veneto és Lombardia tartományi elnökei, Luca Zaia, illetve Roberto Maroni tárgyalásokat kezdeményeznek majd a római kormánnyal, hogy a korábbi célkitűzésekkel összefüggésben a két tartomány a már említett területeken szélesebb körű autonómiát kapjon a kormánytól.

A referendum gyakorlati hasznát korábban többen megkérdőjelezték (mások mellett a Demokrata Párt is, ahogyan arra korábban már utaltunk), hangsúlyozva, hogy a kormánnyal való konzultációt az alkotmány a referendum megtartása nélkül is lehetővé teszi a tartományok számára, ahogyan azt Emilia Romagna tartomány esetében is láthattuk. Az említett tartomány Lombardiához és Venetóhoz hasonlóan párbeszédet kezdeményezett a kormánnyal, melynek eredményeként Stefano Bonaccini tartományi elnök és Paolo Gentiloni kormányfő között október 18-án aláírásra került egy egyezmény, amely utat nyit a tárgyalások további folytatása előtt. Luca Zaia a kérdéssel összefüggésben hangsúlyozta, bár a referendum konzultatív jellegű és nincs jogi kötőereje, Veneto és Lombardia lakosainak véleménye a kormánnyal történő, szélesebb autonómiát célzó egyeztetések során egyfajta politikai eszközként és bizonyítékként fog szolgálni azzal kapcsolatban, hogy a két tartomány valóban változásokat szeretne elérni.

Hogy mik lesznek a referendum konkrét következményei, az csak a Rómával való tárgyalások fényében lesz látható, ezek menetét pedig az elkövetkezendő hetek-hónapok eseményei határozzák majd meg. Lorenzo Codogno közgazdász a kérdéssel összefüggésben kiemelte, a referendum nem fenyegeti Olaszország nemzeti egységét, „kiengedheti viszont a palackból azt a szellemet”, amely a jelen cikk írója szerint is további politikai erőket és tartományokat motiválhat arra, hogy a jövőben ők is hasonló igényeket és törekvéseket fogalmazzanak meg.

A nyitókép forrása: Flickr