Minden csoda három napig tart?

„Sztárképviselőjének” távozásával tovább gyengül a 2015-ös lengyel elnök- és parlamenti választások meglepetésalakja, Paweł Kukiz, és a róla elnevezett politikai mozgalom (Kukiz’15) pozíciója. A másfél évvel ezelőtti választások nagy nyertesének tartott mozgalmon belül egyre erősebb a különböző csoportok közötti harc, amely lassacskán a lengyel Szejm harmadik legerősebb politikai tömörülésének a szétesésével fenyeget. 

2015 tavaszán szinte a semmiből vált meghatározó politikai tényezővé Paweł Kukiz rockzenész és alsó-sziléziai önkormányzati képviselő, aki establishment-ellenes jelszavaival és alapvető intézményi reformokat sürgető nyilatkozataival hamar nagy népszerűségre tett szert a hagyományos pártokból és azok állandó vitáiból kiábrándult szavazók körében. E népszerűség tényleges mértéke a 2015. májusi elnökválasztás első fordulójában mutatkozott meg, mikor, a lengyel és a nemzetközi sajtó nagy meglepetésére, Kukiz több mint 3 millió szavazattal (20,8%) a harmadik helyet érte el a két nagy párt jelöltje, Bronisław Komorowski és Andrzej Duda mögött.

Az országos politika színterén való sikeres debütálást követően Kukiz bejelentette, hogy saját politikai mozgalmat indít, amely a hagyományos pártokból kiábrándult választók minél szélesebb körének a megszólítását tűzte ki célul. A nemzeti értékek hangsúlyosabb képviselete mellett elsősorban a választási és elnöki rendszer radikális átalakításával, valamint a korrupt politikusok és bürokratikus rendszer leváltásával kampányoló – elvileg apolitikus, a gyakorlatban azonban inkább jobboldali, olykor szélsőjobboldali jelöltekből álló – mozgalom nagy reményekkel indult a 2015. októberi parlamenti választásokon. A kampány során megfogalmazott populista és euroszkeptikus hangvételű üzenetek, továbbá a politikai establishmentet ostorozó beszédek különösen a fiatal választók számára bizonyultak vonzónak. A Kukiz’15 mozgalom végül több mint 1,3 millió szavazatot kapott (8,81%), megelőzve ezzel olyan – a rendszerváltás óta meghatározó – pártokat, mint a Lengyel Néppárt (PSL), vagy a magát ezúttal választási koalíció részeként megmérettető Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD).

A választások eredményei alapján a mozgalom 42 képviselője kezdhette meg a munkát a törvényhozás alsóházában (a lengyel parlament felsőházába, a Szenátusba Kukiz egy tagot sem tudott delegálni). A meglehetősen vegyes ideológiai háttérrel rendelkező képviselőcsoport – amelyben többek között helyet foglaltak a Nemzeti Mozgalom (RN) szélsőjobboldali és a Reálpolitikai Unió (UPR) konzervatív-liberális képviselői is – egyben tartása már a kezdetektől fogva nehéz feladatnak bizonyult. A Kukiz’15 színeiben parlamenti mandátumot szerzett Janusz Sanocki például még a képviselői eskütételt megelőzően jelezte, hogy nem a frakció részeként kíván tovább politizálni, míg Paweł Kobyliński decemberben döntött úgy, hogy átül a liberális-centrista Nowoczesna (Modern) képviselői közé.  

A korábbi kormányokat Lengyelország számára hátrányos nemzetközi szerződések kötésével, valamint a bürokratizmus megerősödéséhez és a külföldi cégek lengyelországi térnyeréséhez való hozzájárulással vádoló Kukiz konstruktív és kritikus ellenzéki politizálást ígért. 2015. november 18-án az ellenzék többi pártjához hasonlóan a Kukiz’15 frakciója sem szavazott bizalmat Beata Szydło kormányának – a választásokat megnyerő Jog és Igazságosságnak (PiS) azonban így is megvolt a kellő többsége az önálló kormányalakításhoz. Paweł Kukiz többször hangsúlyozta, hogy a mozgalom képviselőitől parlamenti szavazásokkor nem várja el a többi pártnál megszokott pártfegyelmet, ennek megfelelően a frakció tagjai gyakran szavaztak egymástól eltérő módon egyes kérdésekben. Mindazonáltal a Kukiz’15 parlamenti képviselői a többi ellenzéki politikustól eltérően viszonylag gyakran, az esetek közel harmadában támogatták a kormány legfontosabb módosítási javaslatait, ami nemcsak a többi ellenzéki párt, hanem a sajtó egy részének kritikus megjegyzéseit is kiváltotta. 

A mozgalmon és a frakción belüli csoportok politikai elképzelései között rejlő különbségekről újabb látványos tanúbizonyságot adott azt a folyamat, melynek eredményeképpen 2016 áprilisában a képviselőcsoporton belül hivatalosan megalakuló, ideológiailag egymástól elkülönülő „al-frakciók” jöttek létre. Ezzel a folyamattal párhuzamosan 2016 áprilisa és júniusa között több képviselő is kilépett a parlamenti frakcióból. Április végén a Nemzeti Mozgalom pártvezetése, a megváltozott politikai célokra hivatkozva, a Kukiz’15 frakció elhagyása mellett döntött, azonban – komikumot sem nélkülöző módon – a párt öt delegáltja közül csak egy bizonyul erre hajlandónak. Nem sokkal később viszont, egy kisebb botrányt követően, Kornel Morawiecki és Ireneusz Zyska az önkéntes távozás mellett döntött, míg Małgorzata Zwiercant ugyanezen botrány hatására a mozgalom vezetése zárta ki a frakcióból. Ők hárman egy rövid időszakot követően Szabadok és Szolidárisak (WiS) néven alapítottak parlamenti képviselői kört (koło poselskie). A kilépési hullám utolsó részeként 2016 júniusában Magdalena Błeńska, Anna Siarkowska és Małgorzata Janowska képviselők döntöttek a Kukiz’15-ből való kilépés mellett, idén februárban pedig bejelentették, hogy „Republikánusok” („Republikanie”) néven alapítanak képviselői kört.   

A Kukiz’15 ifjúsági tagozatának (Kluby Młodych Kukiz’15) sikeresnek mondható megalapításával (létrehozását követő két hónap során több mint 2700 fiatal csatlakozott valamelyik alapszervezethez) úgy tűnt, hogy a 2017-es évben a mozgalom maga mögött tudhatja a belső politikai viszályoktól terhes időszakot és a sorok összezárásával újból a parlamenti munkára tud majd koncentrálni. Ennek a bizakodó légkörnek vetett rövid távon véget az elmérgesedő vita Paweł Kukiz és Piotr „Liroy” Marzec, a mozgalom egyik „sztárképviselője”, a lengyel rap úttörője között. Az alapvetően a párt irányításával és a kettőjük mögött álló személyekkel kapcsolatos nézeteltérés végül „Liroy” frakcióból való kizárásával zárult.   

Két évvel ezelőtti választási sikere óta képviselőinek mintegy egynegyede hagyta el önként vagy kényszer hatására a Kukiz’15-öt. A kezdetben a mozgalom erősségét jelentő politikai sokszínűség mára hatalmas hátránnyá változott, és úgy tűnik, a Kukiz’15 vezető politikusai képtelenek arra, hogy egységet kovácsoljanak, nemcsak a mozgalmon, hanem a képviselői frakción belül is. A tömeges kilépések ellenére a mozgalom még mindig a lengyel alsóház harmadik legerősebb csoportját alkotja, a választók körében viszont már érzékelhető az elmúlt egy év botrányoktól hangos időszakának hatása – felmérések szerint a Kukiz’15 csak kevéssel előzi meg a liberális Nowoczesna pártot, amely egyes közvélemény-kutató cégek legfrissebb adatai szerint júniusban már maga mögé is utasította Paweł Kukiz mozgalmát. A két éve még bizonytalan választók százezreit megszólító mozgalom egyelőre nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, konstruktív kezdeményezések helyett elsősorban pártpolitikai csatározások köthetőek nevéhez. Amennyiben pedig Paweł Kukiz nem tud gátat vetni a mozgalmat sújtó belviszályoknak, úgy könnyen lehet, hogy a Kukiz’15 is csatlakozni fog a lengyel belpolitika olyan egykori fényes csillagjaihoz, mint a populista Samoobrona, vagy a baloldali-liberális Ruch Palikota, amelyek hirtelen és látványos feltűnésüket követően nem tudták néhány évnél hosszabb időre elnyerni a választók bizalmát.    

A nyitókép forrása: Shutterstock