Lehetőségek és kihívások az iráni gázpiacon a nemzetközi szankciók feloldását követően

Az Iránnal szemben éveken át alkalmazott nemzetközi szankciók 2016. januári feloldása jelentős fordulópont volt az ország nemzetközi gazdasági folyamatokban való részvételének szempontjából. Ennek eredményeként 2016-ban külföldi delegációk egész sora folytatott tárgyalásokat Iránban a gazdasági kapcsolatok előmozdítása érdekében. 

Különösképpen fontos ez a fordulat az iráni szénhidrogén szektorra nézve, amelyet jelentős nemzetközi figyelem övez, hiszen a szankciók feloldása értelmében számos ország számára megszűnt a behozatali tilalom az iráni kőolaj- és gázipari termékekre. A British Petrol becslései szerint Irán ma a világ negyedik legnagyobb ismert kőolajkincsével rendelkező országa, földgázkincse vonatkozásában pedig világelső. Igaz, utóbbi kitermelését tekintve ma még elmarad Oroszország és az Egyesült Államok mögött, azonban nem véletlen a felfokozott nemzetközi érdeklődés az iráni szénhidrogénipar iránt. Iránnak a globális energiapiacokba való növekvő bekapcsolódása kétség kívül hatással lesz a fennálló regionális és globális energia-geopolitikai dinamikákra.

Elemzések, sajtócikkek egész sora tárgyalta 2016 év elején, hogy a szankciók feloldását követően Irán milyen projektek megvalósítására vagy éppen melyik országokkal való kapcsolatok fejlesztésére fog fókuszálni a földgázügyek területén. Kiváló adottságai ellenére ma földgáztermelése döntő hányadát belső fogyasztásának fedezésére fordítja, jelentősebb mennyiséget csak Törökországba exportál. Éppen ezért is kiemelt kérdés, hogy milyen beruházásokat, fejlesztéseket kíván véghezvinni az elkövetkezendő években, amelyek az ország kitermelői és exportőr szerepét erősíthetik. Egy azonban biztos: Irán jelentős, a becslések szerint mintegy 200 milliárd dolláros tőkebefektetésre szorul, hogy a szénhidrogén ipar infrastruktúráját modernizálni tudja, ennek a tőkének jelentős részét pedig külföldi vállalatoktól várja.  A tőke mellett további fontos szempont, hogy korszerű infrastruktúra, kitermelési és gyártási technológia is áramoljon az országba. A 2016 októberében, Isztambulban megrendezésre került 23. Világ Energia Kongresszus is jó alkalmat adott arra, hogy az iráni állami gázipari vállalat, az NIGC mintegy tucatnyi energetikai tenderhez keressen befektetőket. 

Hasonlóképpen fontos kérdés, hogy milyen exportcsatornák kiépítését fogja az iráni vezetés szorgalmazni az elkövetkezendő években. Az egyik ilyen fontos geopolitikai jelentőségű projekttervként említhetjük az Irán-Pakisztán gázvezetéket és a Chabahar-Gujarat tengeralatti gázvezetéket, amely a tervek szerint az óriási méretű indiai gázpiacra szállíthat iráni eredetű földgázt. Szintén releváns kérdés, hogy Iránban megépítik-e azt a ma még hiányzó belföldi gázvezetéket, amely lehetővé tenné a türkmén határtól a nyugati határok irányába történő nagyobb mennyiségű gázszállításokat. Egy ilyen projekt erősíthetné Irán tranzitország szerepét és többletjövedelmekhez juttathatná az országot. 

Fontos látni, hogy ha egyelőre óvatos ütemben is, de újra megjelennek a szankciók éveiben távolmaradó nyugati vállalatok is az iráni energiapiacon. 2016 évvégén több kulcsfontosságú megállapodás is született. Ilyen például az az előzetes megállapodás, amely az iráni Petropars, a francia Total és a kínai CNPC között kötetett a világ legnagyobb ismert földgázmezejének, az Irán és Katar által közösen birtokolt tengeralatti Dél-Pars egyik fázisának kitermelésére. A tervek értelmében 2021-re érheti el a Dél-Pars mező kitermelése a maximumot. Hasonlóképpen említhetjük a december elején a Shell és az Iráni Nemzeti Olajtársaság által aláírt egyetértési megállapodásokat is, amelyek többek között az ország második legjelentősebb gázmezejének, a Kish-nek a tanulmányozását célozzák meg.

Számos kérdés merül fel tehát Irán energetikai jövőképével és az ebből fakadó hatalmi pozícióival kapcsolatban. Kérdés, hogy válhat-e például Katar versenytársává, mint LNG exportőr? Válhat-e az ázsiai óriáspiacok kiemelt szállítójává? Esetleg bekapcsolódhat-e a jövőben az Európai Bizottság által szorgalmazott Déli Gázfolyosó ellátásába, amelynek lehetősége már a kétezres években is felmerült az akkor tervezett Nabucco gázvezeték építésekor?  Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban ma még alapvetően korai volna messzemenő következtetéseket levonni, ugyanis Irán globális energiapiaci integrációja kétségkívül egy hosszabb folyamatként azonosítható, amely pénzügyi és technológiai feltételeinek egész sora külső szereplőktől is függ, de vélhetően függeni fog a 2017-es iráni elnökválasztás eredményétől is, amely adott esetben befolyásolhatja a nyitási politika prioritásait. Az azonban valószínűsíthető, hogy a visszatérés évének tekinthető 2016 után a 2017-es évben a külföldi vállalatok aktivitása tovább fokozódik az iráni energiapiacon és iráni részről is egyre több potenciális beruházás és nemzetközi projektterv előkészítése kerül szorgalmazásra.

A nyitókép forrása: Shutterstock