A kommunista pártok rengeteget üléseznek és vonzódnak a bürokráciához, de ez nem jelenti azt, hogy állandóan csak szót csépelnének. A kommunista munkastílus ugyanis az ülésekhez, plénumokhoz, bizottságokhoz köti a fontos döntések meghozatalát – vagy keresztülvitelét. Ezért ami egy liberális demokráciában a választás, népszavazás vagy parlamenti vita, azt a korábbi Szovjetunióban vagy Kínában a négy fal közötti bizottsági ülések jelentették. Kínában ötévente tart a KKP kongresszust, a legközelebbit idén októberben – vajon mit hozhat a kínai vezetés számára a most induló tűzkakas éve?
A 19. Pártkongresszus során kijelölésre kerül a következő 5 év politikai irányvonala, valamint a politikai vezetésben történő személyi változások tekintetében is döntés születik. Ahhoz azonban, hogy megértsük a Pártkongresszus szerepét, először a Kínai Kommunista Pártról és annak működéséről kell egy átfogó képet kapnunk. A Kínai Kommunista Párt 1921-ben Sanghajban alakult, ekkor még illegalitásban és még csak 12 küldöttel. A következő évtizedekben a Kuomintanggal hol szövetségben, hol különböző intenzitású harcokban, de folyamatosan növekedett, míg a polgárháborús győzelem után, 1949-től a Kínai Népköztársaság kikiáltásától az alkotmányban rögzített vezető politikai párttá vált. A Kínai Népköztársaságban többpártrendszer van, de a gyakorlatban a KKP-é a vezető politikai szerep, a többi párt nem rendelkezik tényleges politikai hatalommal. A KKP felépítése több különböző szintből áll, amelyek fontossága a nagyszámú ritkán ülésező testületektől befelé haladva a kisebb létszámú és többször ülésező testületek felé növekszik. Ezen testületek a döntéshozó hatalom növekedésének sorrendjében a következők: Pártkongresszus, Központi Bizottság, Politikai Bizottság, Politikai Bizottság Állandó Bizottsága. Ezen testületek tényleges hatalma elméleti és gyakorlati síkon nagy eltérést mutat.
A legfontosabb és legtöbb hatalommal bíró személyi pozíció a párton belül a pártfőtitkári poszt. A párton belül jellemző az intézmények gyengesége a személyekkel szemben. Ezt jól demonstrálja a mostani elnök, Hszi Csin-ping halmozott vezetői pozíciója a párton belül, mivel ő tölti be a főtitkári pozíciót, miközben ő a Politikai Bizottság Állandó Bizottságának első embere, illetve a Központi Katonai Bizottság elnöki posztját is ő tölti be. A KKP legnagyobb testülete a Pártkongresszus, amely több mint 2000 főt számlál. Ahogyan más országokban, a Kínai Népköztársaságban is meghatározott időszakra választják a párttagokat, ez az időszak 5 év (a hivatali idő maximum kétszer 5 év lehet).
A nyugdíjkorhatár az elmúlt időszak gyakorlata alapján 68 év, így azokat a párttagokat, akik már elérték ezt a korhatárt, szükséges leváltani. A 2012-ben megrendezett Pártkongresszus alkalmával éppen ezen indok miatt volt garnitúraváltás a párton belül; az Állandó Bizottság 9 tagja közül hetet lecseréltek, valamint héttagúvá csökkenték a bizottság létszámát.
A Pártkongresszus ötévente megrendezésre kerülő ülése rendkívül fontos és ünnepélyes eseménynek számít a Kínai Népköztársaságban. Az ülések zárt körben zajlanak, a nyilvánosságot csak később tájékoztatják az eredményről. Elméletileg a Pártkongresszus a legnagyobb hatalommal felruházott szerv a KKP-n belül, feladatai közé tartozik a Központi Bizottság tagjainak megválasztása is. A gyakorlatban azonban a Politikai Bizottság (vagyis annak Állandó Bizottsága) az a szerv, amely megválasztja a tagokat és a Pártkongresszus csupán jóváhagyja a jelöltek listáját.
