Hogyan és mitől változnak az energiaigények? Milyen szerep juthat a jövőben a nukleáris energiának? Van-e és ha igen, mi a határa az egyes megújuló energiaforrások használatának? Milyen szempontok befolyásolják az egyes országok, hatalmak vezetőit az energiamixek kialakításában? Milyen gócpontok vannak és várhatóak a közeljövőben az energiaellátás szempontjából? Mivel szabályozza vagy ösztönzi az ENSZ és az Európai Unió az országokat a közös energiapolitikai célok elérésére?
Globális energiaküzdelem – ki bírja tovább? című cikksorozatunk többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ, elsősorban az Európai Unió és a Föld egésze szempontjából.
Az egy adott térség energiapolitikájának megértéséhez vezető út első lépése az energiaellátási lehetőségek felmérése, ami a különböző források és potenciálok áttekintését jelenti. Ezután kell mérlegelni azt, hogy megéri-e kitermelni, technológiailag kiépíteni, vagyis alkalmazni azt az erőforrást, hiszen a megtérülés már a piaci és politikai viszonyok függvénye. Például hiába rendelkezik valaki óriási széntartalékokkal, nem fogja azt kitermelni, ha a piacon olcsón, megbízható partnertől tud földgázt vásárolni. Ugyanígy előfordulhat a példahelyzetben, hogy a politikai viszonyok megromlása miatt már nem tud gázt venni az előző forrástól, és megéri számára a szenet kitermelni, vagy egy harmadik megoldást keresni. A klímavédelmi szempontok továbbá új döntéshozatali helyzetet teremtettek, mert az üvegházhatású gázok kibocsátásával járó döntések társadalmi elfogadottságát már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az ilyen döntéshelyzetek miatt alapvető, hogy áttekintsük, bolygónk mely országai milyen energiaforrásokkal rendelkeznek.
Mint azt az első cikkben felvezettük, az emberiség igényeit ellátni képes energiafajták számtalan formában hozzáférhetőek bolygónkon. Ezt rögzíti az ISO 13600 szabvány, mely a következőt fogalmazza meg: „Az energiahordozó olyan anyag vagy jelenség, amellyel mechanikai munka vagy hő állítható elő, illetve amely révén vegyi vagy fizikai folyamatok hozhatók létre.”
Az energiahordozók három fő csoportja a fosszilis, a nukleáris és a megújuló energiaforrások. Ezek rendelkezésre állása erősen összefügg keletkezésük mikéntjével. Tehát forrásuk vagy keletkezésük szerint az alábbi csoportokat lehet elkülöníteni őket:
- Fosszilis energiahordozók: Növényi és állati maradványokból keletkező, levegőtől elzárt bomlás során létrejött energiahordozók, amelyek évmilliók alatt alakultak ki. Szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotúak, nagy az energiasűrűségük, főként szén- és hidrogénatomokból álló vegyületek.
- Nukleáris energiahordozók: A nukleáris fűtőanyagban (urán, tórium, plutónium) tárolt szabadenergia mennyisége milliószorosa a hasonló tömegű kémiai tüzelőanyagokban – például benzinben – tárolt szabadenergiának. Mivel a legfőbb nukleáris fűtőanyag, vagyis az elemi urán – ismereteink szerint – csak szupernóva-robbanáskor keletkezik (pontosabban keletkezett), ezért mennyisége szintén véges.
- Megújuló vagy alternatív energiaforrások[1]: Emberi léptékkel mérve mindig megújulnak, hagyományos értelemben véve nem lehet készleteket megállapítani belőlük (jelenlegi ismereteink szerint).
A fosszilis energiahordozók közé tartoznak a szénfajták (antracit, fekete(kő)szén, barna(kő)szén, lignit, tőzeg), a kőolaj és a földgáz, továbbá az utóbbiak feldolgozás utáni termékei (pl. nyers benzin, petróleum (gazolin), könnyűbenzin, bitumen).
A készletek becslésekor azokat vesszük figyelembe, amelyeket megéri kitermelni – ennek megítélése helyzetfüggő, hiszen a piaci ár meghatározza, hogy mennyiért éri meg a kitermelés, emiatt pedig a számítási módszer és annak eredménye is változhat. A megtérülés tehát három fő szemponttól függ: a kitermelés költségétől, ami alapvetően technológiai kihívás; a piaci ártól, amely az igényektől függ; és az energiahordozó minőségétől (fűtőértékétől). Például az uránérckészletek mennyisége azért nőtt 25 %-kal az elmúlt tíz évben, mert már újabb lelőhelyeket nyitottak meg.
Az alábbi kimutatások során nem vesszük figyelembe az energiahordozókon belüli fajtákat, mivel fűtőértékük alapján történő megkülönböztetésük részletesebb felosztást igényelne. Ezektől most eltekintünk, hiszen felhasználásuk, kitermelésük megtérülése egyedi mérlegelést igényel.
Szén
