Túl azon, hogy megújulnak és hosszú távon is fenntartható a használatuk, közösek bennük az alábbiak:
- hulladékszegény technológiák épülnek rájuk: üzemeltetésük szinte semmilyen hulladékkal nem jár, életciklusuk végén pedig szinte teljesen újrahasznosíthatóak;
- biztonságos üzemvitel: társadalmi aspektusból igen fontos, hiszen nem képesek említésre méltó természeti, anyagi vagy akár az egyéni egészségben jelentkező veszteséget okozni;
- legtöbbjük időszakosan képes energiát termelni, ezért az elektromos hálózatokkal kapcsolatos igényeik nagyon hasonlóak;
- energiatárolást is igényelnek;
- és időszakosságukból következik, hogy közgazdaságtani hatásuk is megegyezik (erről egy későbbi cikkben értekezünk).
Az energiaforrások összehasonlításakor három alapvető szempontot kell figyelembe venni: az ellátásbiztonságot, a fenntarthatóságot és a gazdaságosságot. A megújulók mindhárom területen ígéretesek, de használatuk további feladatokat is indukál. Ellátásbiztonság tekintetében csak a megoldott energiatárolási kihívásokkal működtethetőek – ez világszinten a kutatási-fejlesztési projektek egyik fókuszpontja. Fenntarthatóságukat nem övezi vita: hosszútávon is kockázatok nélkül üzemeltethetőek, cserélhetőek. Gazdaságosságuknál azonban nem szabad megfeledkezni néhány további szempontról: bár az energiatermelésben hihetetlen teljesítmény- és kapacitásnövekedést értek el (szél- és napelemek), de a többlettermelésüknek is van többletköltsége, ugyanis a hagyományos elektromos hálózatok nem képesek a többletfeszültséget megfelelőképpen kezelni. Ezzel három dolgot lehet kezdeni: elektromosságot exportálni (bevételt jelent), eltárolni (a tárolás kiépítésének is van költsége) vagy „okosan” felhasználni. Az okos felhasználáshoz egy intelligens, jól szabályozható hálózatra van szükség, melynek kiépítése (illetve a hagyományosról való átalakítása) nagyobb beruházást jelent és egy komoly lépést az intelligens, ún. „smart” városok megvalósítása felé vezető úton.
Túlzás nélkül kijelenthető, hogy az emberiség energiaellátásának legnagyobb áttörése az ezredforduló óta a megújuló energiaforrások területén történt – a technológia fejlődése elszigetelt helyeken is hatékony energiatermelést tett lehetővé, és országnyi kapacitásigényt is képes kielégíteni.
Miközben fúziós kísérletek zajlanak és számtalan egyéb vagy új energiaforrást igyekeznek kiaknázni és minél hatékonyabban felhasználni, addig úgy tűnik, a megújuló energiaforrások egy minden szempontból, hosszútávon is működő, biztos energiatermelési forrást fognak képviselni. Ez persze felvet – Magyarországon is – gyakran vitatott kérdéseket:
- Képesek-e kiváltani a fosszilis tüzelőanyagokat és a nukleáris energiatermelést?
- Az energiaellátásban csak az alaptermelés (baseload) kiegészítésére alkalmasak, vagy a teljes energiatermelés felépíthető rájuk? Esetleg másfajta szerep jut nekik?
- Az elektromos hálózatok képesek-e alkalmazkodni ehhez az újfajta termeléshez?
- Van-e már olyan megoldás, amely lehetővé teszi a sokszor hektikusan termelődő megújuló energia felhasználását, elosztását és tárolását?
Ezek megválaszolásához mindenképpen érdemes megvizsgálni a nemzetközi tendenciákat és azokat az országokat, ahol az eddigi befektetéseknek már szignifikáns tapasztalata jelentkezik.
A MEGÚJULÓK KÖZGAZDASÁGTANA
Érdekes tény, hogy a fejlődő országokban a megújulókba fektetett beruházás mértéke meghaladta a fejlett országokét, ami – a hagyományos, az externáliákat figyelmen kívül hagyó gazdasági fejlődési modellek helyett – lehetőséget kínál egy fenntartható gazdasági fejlődési modell kialakítására. Ennek azonban az is feltétele lenne, hogy a fosszilis energiahordozók használatát képes legyen az adott ország mellőzni, de legalábbis minimalizálni. Ilyen fejlődési modell eddig nem volt – létjogosultsága kérdéses. A hagyományos modellek alapját a GDP képezi, mint a gazdasági teljesítmény mérőeszköze. Ez azonban nem mutatja azon környezeti és társadalmi externáliákat, amik képesek határt szabni a gazdasági fejlődésnek (lásd a Kína és az USA által okozott környezetszennyezés) – pontosan ezt szemlélteti a fenntarthatóság szigorúbb ábrázolása. Az externáliák egy része a határokon túl jelentkezik, lerakott vagy máshol elégetett hulladék vagy talaj-, víz- és légszennyezés formájában). A GDP tehát úgy méri a gazdasági teljesítményt, hogy a társadalmi és környezeti hatások okozta többletráfordításokkal nem foglalkozik. Tehát a fenntarthatóság három alappilléréből csak egyet vesz figyelembe, emiatt alkalmatlan arra, hogy egy hosszútávon fenntartható energiamix kialakítását erre alapozzuk. (Az energiamixről és az externáliákat is kezelő mutatókról következő cikkeinkben írunk.)
A VILÁG ENERGIATERMELÉSE
A telepített megújulóenergia-kapacitás 2000 óta több mint a duplájára nőtt (alábbi ábra). Az első cikkben, a világ energiatermelését bemutató ábrán látható, hogy ugyanezen az időtávon a világ energiatermelése kb. a másfélszerese lett, ami azt jelenti, hogy a megújulók igen gyorsan kezdenek teret nyerni, és a világ legtöbb országa ezekbe fektet bizalommal.
