Globális energiaküzdelem - ki bírja tovább? 1.

Hogyan és mitől változnak az energiaigények? Milyen szerep juthat a jövőben a nukleáris energiának? Van-e és ha igen, mi a határa az egyes megújuló energiaforrások használatának? Milyen szempontok befolyásolják az egyes országok, hatalmak vezetőit az energiamixek kialakításában? Milyen gócpontok alakultak ki és várhatóak a közeljövőben az energiaellátás szempontjából? Mivel szabályozza vagy ösztönzi az ENSZ és az Európai Unió az országokat a közös energiapolitikai célok elérésére?

Globális energiaküzdelem – ki bírja tovább? című cikksorozatunk többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ, elsősorban az Európai Unió és a Föld egésze szempontjából.

A klímaváltozás, a levegőszennyezettség, a fosszilis energiahordozók véges mennyisége, az energiafüggetlenség és más szempontok miatt a nemzetközi közösség az ENSZ égisze alatt egyre egységesebben igyekszik hatékony intézkedéseket tenni a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, az ún. karbonszegény vagy karbonsemleges társadalom kialakítása érdekében, ami hosszútávon megoldhatja a klímaváltozás előidézte gondokat. A fosszilis energiahordozók (kőolaj és származékai, földgáz, különböző szénfajták) kiváltásának kérdése elég nehéz és összetett kérdés: 2013-ban még a világ energiaellátásának 81,20 %-át ezek a tüzelőanyagok látták el.

Magyarországon is, máshol is folyamatos viták övezik az atomerőművek és a megújuló energiaforrások használatának létjogosultságát az energiatermelésben. E vitáknak mindenképpen van létjogosultsága, hiszen – a tézis, antitézis, szintézis elve szerint – ebből születhetnek meg az igazán optimális döntések. Ami a fenti témát illeti, első körben a tudományos élet szereplőinek a vitája szükséges: a megfelelő számítások és eredmények után állnak rendelkezésre azok a szempontok, amiket más ágazatok szempontjaival (pl. energiafüggetlenség, geopolitika, rezíliencia a klímaváltozás fényében, stb.) összevetve egy adott társadalom vagy terület energiaellátási kérdésében megfontolt, politikai döntés születhet. Ennek fényében e cikksorozat a világszintű tendenciákat, illetve az Európai Uniót mint Magyarország közvetlen nemzetközi környezetét vizsgálja elsősorban.

Energiaigények

Az energiafogyasztás egyik meghatározó tényezője a népesség. A Föld lakossága lassuló ütemben növekszik, melyet az alábbi táblázat mutat be.

A 2015. év végéig meglévő adatokat az évtized végére kivetítve ugyanezt a tendenciát tapasztaljuk. (A népességnövekedés területi egyenlőtlenségét most szándékosan nem érintjük.)

A népességváltozás, mely az élveszületés és az elhalálozás arányából ered, szintén fontos mutatót jelent az energiaigények meghatározása szempontjából. Az elhalálozások számának változására, ezáltal a jövő energiafogyasztására befolyással bíró tényező a születéskor várható élettartam. Ha pl. kevesebb gyermek születik idén, de a korábbi generációk tovább élnek, az képes az élveszületések enyhe csökkenése ellenére ideiglenesen növelni az energiafogyasztást. Csupán 2000-2014 között világszinten majdnem 4, uniós szinten 3,4 évvel nőtt az átlagélettartam. Ennek ellenére az élettartam növekedése az energiafogyasztásban nem jelentkezik szignifikánsan az adatok vizsgálatakor, az hiába folyamatos a II. világháború óta.

Érdekes módon az Európai Unió egy főre eső energiafelhasználása meglepően gyorsan csökken, de a világé is csak lassú ütemben nő. Az EU-ban ennek két fő oka lehet: a csökkenő energiaigény, mely a hatékonyabb energiafelhasználásból eredhet, és a rosszabb energiaellátás, ami azt jelenti, hogy a növekvő népesség energiaigényét a termelés nem képes követni. Megjegyzendő, hogy az energiahatékonyság növelését számos módon támogatja az EU (pl. Horizon 2020), és ez folytatódik legalább 2020-ig. Ezzel világszinten elsősorban az ENSZ (UNECE, UNEP, SE4All kezdeményezés stb.) foglalkozik.

A Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint az EU összenergia-termelése a 90-es évek második fele óta csökken, ami a növekvő népesség és GDP fényében – igaz, ezt az utóbbi években visszaesések jellemzik – figyelemreméltó energiagazdasági teljesítmény.

Ebből az következik, hogy az EU energiahatékonyságot javító lépései a csökkenő gazdasági teljesítménnyel kiegészülve teszik lehetővé a csökkenő energiatermelést.
Ehhez képest a világ energiatermelése 2000-2015 között csaknem megkétszereződött.

Ezt összevetve a Föld lakosságának növekedésével ugyanezen időtávon, azt látjuk, hogy egy főre vetítve egyre több előállított energia áll rendelkezésre, amiből sajnos a társadalmi egyenlőtlenségek miatt nem lehet átlagos életszínvonal-növekedésre vonatkozó következtetéseket levonni. Azt viszont igen, hogy az energiahatékonyság – mely az egy főre jutó energiaigényt csökkenteni lenne hivatott – mint a fenntarthatóság egyik eszköze alapvetően nem érvényesül.

A világ energiatermelésének gyors növekedése azonban egyáltalán nem pozitív eredmény, ha megnézzük az energiaforrások összetételét és azok környezetre gyakorolt hatását. A következő cikkünkben a nukleáris energia uniós és világszintű felhasználását vizsgáljuk meg.