Egyiptom hivatalosan is Aszad oldalára állt a szíriai polgárháborúban

Abdel Fatah el-Sziszi egyiptomi elnök a portugál RTP televíziónak adott nyilatkozatában a líbiai polgárháborúról folytatott eszmecsere apropóján jelezte, hogy országa, szakítva korábbi hivatalos semlegességével, Bassár el-Aszad kormányerőit támogatja a szíriai konfliktusban. A hír kapcsán, amely nem kapott különösebb médiafigyelmet az elmúlt napokban, érdemes számba venni a legnépesebb és legnagyobb létszámú hadsereggel rendelkező arab állam jelenlegi dilemmáit és útkeresését a közel-keleti hatalmi játszmában.

A 2013-ban a Muszlim Testvériség rövid, ám annál sikertelenebb kormányzását megdöntő egyiptomi hadsereg által hatalomra emelt el-Sziszi elnök komoly belső és külső kihívásokkal terhelt országot örökölt meg. Az egyiptomi külpolitika jelenlegi irányváltását (már ha a mostani lépés egyáltalán irányváltásnak tekinthető) az állam gazdasági és belpolitikai kihívásaiból szükséges levezetni. Egyiptom, amelyet a Nílus völgyében koncentrálódott rendkívül nagy népsűrűségű lakossága és a nyersanyagkincsek hiánya határoz meg, rendkívül nehezen képes ellátni lakosságát a legalapvetőbb javakkal is. Különösen nagy kihívást jelent a nagy létszámú fiatalság munkával való ellátása; a munkanélküliség a Világbank adatai szerint az egyiptomi fiatalok körében már jóval 40 százalék fölött van. Az „arab tavasz” tanulsága, hogy a politikai és társadalmi felforgás legfontosabb tényezője a nyugtalan és relatív nélkülözésben tengődő ifjak tömege.

A népes, és geostratégiai szempontból kritikus helyen fekvő ország stabilitása az összes regionális és globális állami szereplő érdeke, ennek megfelelően az Öböl-menti arab államok, különösen Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok jelentős tőkét pumpáltak az önerőből magát eltartani képtelen hajdani regionális nagyhatalom államkasszájába; becslések szerint több mint 25 milliárd dollárt. Az egyiptomi gazdaság azonban ettől függetlenül komoly strukturális válságban szenved, ipara képtelen túllépni a hadsereg általi vezéreltségből eredő hatékonytalanságon, a szélsőséges iszlamista fegyveresek támadásai pedig, különösen a Sínai-félszigeten, derékba törték az állam egykor olyannyira vitális turisztikai szektorát. A gazdasági átalakítást prioritásként kezelő el-Sziszi rezsim a mostani instabil helyzetben csak nehézkesen tudja átformálni a lakosság lojalitását korábban bőkezű állami támogatásokkal megvásárló rezsim örökségét. Egyiptom kálváriáját tovább súlyosbítja, hogy legnagyobb támogatója, Szaúd-Arábia maga is strukturális átalakításon megy keresztül, egy olyan korszakban, melyet a kőolaj nyomott világpiaci ára jellemez, így annak jóval kevesebb szabad tőkéje marad nyugati szomszédjának kisegítésére. Rijád helyesen érzékeli, hogy rövid távon nincs esély Egyiptom nemzetgazdaságának talpra állítására. Szaúd-Arábia az elmúlt hónapokban ugyan egy 2 milliárd dolláros hitellel hozzásegítette Egyiptomot egy nagyobb IMF-kölcsön megszerzéséhez, ezzel szinte egy időben azonban indoklás nélkül felrúgta a korábbi, idén áprilisban megkötött megállapodást a nélkülöző ország kedvezményes árú kőolajjal való öt éven keresztüli ellátásáról, amelynek összértéke 25 milliárd dollárt tett volna ki.

El-Sziszi elnök mostani, a szíriai polgárháborúval kapcsolatos lépését, mellyel Iránnak és Oroszországnak tett jelentős gesztust (érdemes figyelembe venni, hogy a perzsa állam befolyása alatt lévő bagdadi rezsim révén helyettesíti a kieső szaúdi kőolajimportot), egyrészt magyarázhatjuk Kairó azon igényével, hogy diverzifikálja nemzetközi kapcsolatait és igyekezzen a széleskörű diplomáciai háló kialakításával az összes szereplőből a lehető legtöbb tőkét és katonai segítséget kicsikarni. Az Öböl-menti arab államokat, amelyek az Irán vezette és Oroszország támogatását élvező síita tengely feltartóztatását tartják legfontosabb célnak, természetesen dühítheti Egyiptom lépése, azonban geopolitikai érdekeikből következően nem büntethetik meg a kairói rezsimet. A legnépesebb szunnita arab állam támogatása a síita tengely botladozó elemének Szíriában jelentős legitimációt nyújthat az Aszad-rezsimnek. Aleppó jelenleg is tartó brutális ostromának végigvitelével a Teherán-Moszkva-Damaszkusz tengely konszolidálhatja hatalmát az ország stratégiailag legfontosabb területein, ezzel kész helyzet elé állítva a konfliktusba belefáradt globális közvéleményt. Másrészt el-Sziszi a gazdasági problémák mellett, illetve az azokkal összefüggésben kialakuló rendszerellenes érzelmek előretörése miatt a Muszlim Testvériséget, illetve a radikális iszlamista terrorszervezeteket tartja az országa stabilitását leginkább fenyegető tényezőknek. Aszad „nemzeti hadserege”, amelynek most el-Sziszi hivatalosan is az oldalára állt, nagyrészt éppen az ilyen fegyveres szervezetek ellen harcol (a felkelők közötti radikális fegyveresek aránya természetesen komoly viták alapját képezi), el-Sziszi lépése tehát ebből a szempontból is logikusnak nevezhető.

Összességében látni kell, hogy Egyiptom, a Közel-Kelet hajdani legerősebb országa mindössze árnyéka önmagának és meglehetősen kis szerepet képes játszani a határain túl zajló regionális felfordulásban. El-Sziszi lépéseit kizárólag a belpolitikai stabilitás és rezsimjének túlélésének biztosítása motiválja. Ugyanakkor a „túl nagy, hogy elbukjon” elv alapján még a szaúdi-török-amerikai koalíció által támogatott szíriai felkelők elleni névleges egyiptomi fellépés sem fogja teljességgel felszámolni az Öböl-államok nyújtotta támogatást. Egyiptom káoszba merülése egyszerűen nem egy olyan ár, amelyet Rijád és szövetségesei hajlandóak lennének megfizetni, miközben Líbiában, Jemenben, Szíriában és Irakban is, közvetve vagy közvetlenül, párhuzamosan állnak harcban az Iszlám Állammal és az Irán vezette erőkkel is. Egyiptom alapvető gazdasági okokból eredő kálváriájának az elkövetkezendő években nem lesz vége, a következő hónapokban azonban érdemes figyelemmel kísérni az állami támogatások kivezetésének ütemét és ezzel párhuzamosan a gazdasági helyzet romlását vagy javulását, és az egyiptomi népesség körében felbukkanó elégedetlenség szintjét. Egyiptomnak, és így az el-Sziszi rezsimnek legfőképpen időt kell nyernie, és kreatív diplomáciai manővereken keresztül hatékonyan átvészelni a jelenlegi regionális instabilitást, hiszen az LNG (cseppfolyósított földgáz) iránti globális kereslet öt éven belül meg fogja haladni a termelést a British Petrol és a nagy elemzőcégek előrejelzései alapján, Egyiptom Zohr földgázmenője, melyet 2016 nyarán fedeztek fel és a Földközi-tenger legnagyobbika, újra energiaexportőrré teheti az országot a hazai ellátás biztosítása mellett. A hajdani regionális nagyhatalom befolyásának feltámasztásának első stabil pillérét az energiabiztonság és az exportjövedelem jelentheti.

A nyitókép forrása: Shutterstock