Egy újabb „fáradságos menetelés”?

Kim Dzsongün az utóbbi időben többször is összehívta a Koreai Munkapárt különböző felsőbb döntéshozó testületeit a lakosság élelmiszerellátási problémáinak megvitatása céljából. Ez főként azért figyelemre méltó, mert az észak-koreai vezető sokkal inkább szeret az olyan „magasztosabb” témákról értekezni, mint például a tudományos kutatások vagy a fegyverek fejlesztése. Egyre több jel mutat azonban arra, hogy az országban valóban nagy a baj, és ezek a fórumok a válságkezelésben rendkívül fontos szerepet töltenek be. A Világélelmezési Program a probléma súlya miatt kiemelten kezeli a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot.

A legutóbbi nagy ínség még élénken él az észak-koreai lakosság emlékezetében. Az észak-koreai éhínség – más néven „fáradságos menetelés” – a tömeges nélkülözés időszaka volt, amely általános gazdasági recesszióval társult az 1990-es évek közepétől egészen 2000-ig. Az elhúzódó humanitárius katasztrófát részben az ismétlődő természeti csapások, például tájfunok, áradások és az azokhoz kapcsolódó jelentős terméskiesések okozták. A természeti katasztrófák mellett olyan emberi tényezők is közrejátszottak, mint az akkor éppen összeomló Szovjetunió támogatásának megszűnése, valamint ebből adódóan az élelmiszertermelési és -elosztási rendszer összeomlása. Az akkori éhínség okozta halálozások számát nagyon nehéz meghatározni. Észak-Korea teljes népessége akkoriban körülbelül 22 000 000 fő volt. Pontos adatok nem állnak rendelkezésre, ezért csak különböző módszerekkel végrehajtott becslésekre támaszkodhatunk. A legtöbb kutató szerint 600 000 és 1 000 000 közé tehető azon észak-koreaiak száma, akik a „fáradságos menetelés” időszakában éhen haltak vagy valamilyen éhezéssel összefüggő betegségben veszítették életüket, a legpesszimistább becsélesek azonban akár 3 000 000 ember halálát is elképzelhetőnek tartják. A halálesetek száma 1997-ben tetőzött.

Barbara Demick a „Nincs mit irigyelnünk a világtól” című könyvében észak-koreai disszidensek elbeszélései alapján írta le, hogyan vált a „fáradságos menetelés” szókapcsolat egy állami propagandakampány eredményeként az éhínség hivatalos metaforájává. A könyv szerint a kifejezést eredetileg egy Kim Ir Szenhez köthető történet kapcsán használták, amelyben az államalapító japánellenes gerillaharcosként éhezve harcolt több ezer ellenséggel a −20 °C-os hidegben, a vörös zászlót követve. Az élelmiszerválságot követően indított állami kampány részeként betiltották az olyan szavak használatát, mint az „éhínség” vagy az „éhség”, mivel ezek a kormány válságkezelési kudarcára utaltak. A közterületeken sorra jelentek meg óriáshirdetések „Együnk napi kétszer!” szlogennel, azok a polgárok pedig, akik nyíltan vállalták volna az olyan irányú véleményüket, miszerint a halálesetek jelentős részéért az éhínség tehető felelőssé, komoly következményekre számíthattak.

Kim Dzsongün a 2021-es év során először a Koreai Munkapárt (KMP) sejtvezetőinek április első felében megrendezett kongresszusán említette meg a „fáradságos menetelést”, amikor is a beszédében „rendkívül nehéz” időszak eljövetelére célzott. A KMP Központi Bizottságának (KB) 2021. június közepén tartott ülésén már konkrétan foglalkoztak az élelmezésbiztonság kérdésével. A híradások szerint az „A jelenlegi élelmiszerválság leküzdésére szolgáló sürgősségi politika kialakításáról” című napirendi pont tárgyalása során az államilag biztosított gabona elosztásáról és feldolgozásáról határoztak. A KB ülésén az állami televízió beszámolója szerint Kim Dzsongün egy kisebb ceremónia keretében aláírt egy különleges rendeletet is, amely szintén az élelmiszerválsággal volt összefüggésben. A dokumentum szövegét nem hozták nyilvánosságra, csupán annyit tudni róla, hogy az a lakosság folyamatos és stabil élelmiszerellátásáért tett intézkedésekről rendelkezik. Az Észak-Koreára szakosodott 38north.org elnevezésű honlap szerint rendkívül szokatlan, hogy az észak-koreai állami média az országgal összefüggésben az „élelmiszerválság” kifejezést használja. Ezt korábban Észak-Korea hivatalos hírügynöksége, a Koreai Központi Hírügynökség még súlyos természeti katasztrófák és nyilvánvaló élelmiszerhiány éveiben sem használta, helyette általában „lehetséges élelmiszer-problémákat” említett. Azonban a 38north.org szerint ez a tény nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ország jelenlegi élelmiszerellátása rosszabb helyzetben lenne, mint korábban.

Az élelmiszerhiány természetesen az árak jelentős emelkedését eredményezte: a rizs ára például egy hét alatt huszonkét százalékot is emelkedett egyes helyeken. Ott, ahol lehetőség volt állami rizsosztásra, az árak hamarosan visszarendeződtek a megszokott szintre. A helyzetet fokozza, hogy a COVID-19 elleni védekezésre hivatkozva Észak-Korea már több mint egy éve lezárta a határait, így az országba nem jöhet be az az áru, amire szükség lenne az élelmiszerellátás, valamint a folyamatos termelés kielégítésre.

Június végén új országos szervezetet hoztak létre az élelmiszer-felhalmozás és az élelmiszerárakkal való visszaélések nyomon követése és visszaszorítása érdekében – számolt be róla a Daily NK elnevezésű internetes hírportál. Valószínűsíthető, hogy ez az intézkedés is szerepelt a KB fent említett júniusi ülésén elfogadott határozatok között. Az új szervezet hivatalos neve június 17-e munkacsoport, és ez a rendkívül beszédes, dátumot tartalmazó elnevezés arra enged következtetni, hogy azt ideiglenes jelleggel hozták létre. Az ilyen típusú, piacokat ellenőrző szervezetek hatékonysága a rezsim szempontjából általában rendkívül alacsony, hiszen azokat rendszerint a Szociális Biztonsági Minisztérium könnyen megvesztegethető munkatársai működtetik. A megvesztegetés hagyományairól egyébként a közelmúltban került fel egy érdekes beszélgetés az Asian Boss Youtube-csatornájára, amiben egy 2016-ban Dél-Koreába disszidált egykori észak-koreai ügynök elmesélte, hogy a feljelentéssel történő zsarolás jól bevált kereseti forrásnak bizonyult számára Észak-Koreában. Az új szervezet jelentősége abban rejlik, hogy az általánostól eltérően ezúttal nem az ellenőrzési feladatok elvégzésére külön kiképzett párt- és kormánytisztviselőket bízták meg azzal, hogy közvetlenül kezeljék az ország élelmiszerekkel kapcsolatos problémáit, hanem egyéb területekről vontak be hivatalnokokat ezekbe a munkafolyamatokba. Minden egység három–négy emberből áll, akik véletlenszerűen járják körbe a piacokat és az élelmiszer-nagykereskedők otthonait, hogy visszaszorítsák az illegális tevékenységeket.

Az is sokatmondó hír, hogy a Daily NK napokban tett beszámolói szerint egyes katonai egységeknél sorkatonákat küldenek haza azzal a megbízással, hogy tíz–tizennégy nap múlva fejenként 300 kg babbal – bab hiányában rizzsel vagy kukoricával – térjenek vissza. A „gabonaeltávozásnak” nevezett akció rávilágít, hogy az élelmezési problémák már a katonaságot is elérték.

Észak-Korea élelmiszerbiztonsági helyzetéről nagyon nehéz valóságos képet kapni, hiszen a koronavírus-világjárvány miatti határlezárásokat követően alig maradt külföldi az országban. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (Food and Agriculture Organization of the United Nations, FAO) rendszeresen tesz közzé adatokat a tagországok élelmezésbiztonságával kapcsolatban. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságra (KNDK) vonatkozó 2021-es előrejelzések jelenleg biztatóak, ám nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tájfunszezonnak még nincs vége. A FAO jelentése szerint a gabonafélék, a szójabab és a burgonya teljes hazai szükséglete az eddigi legerősebb, legnagyobb károkat okozó, tavaly szeptemberi tájfun következtében meghaladja a rendelkezésre álló belföldi termelést, emiatt az ország behozatalra szorul. A fedezetlen élelmiszerhiány a becslések szerint jelenleg az ország 2,3 hónapos élelmiszer-felhasználását érinti. Ha ezt a hiányt nem biztosítják kereskedelmi behozatallal vagy élelmiszersegélyekkel – esetleg mindkettővel –, akkor a háztartásokra ismételten élelmiszerhiány és éhínség vár idén augusztustól októberig, utána lesz csak a 2021-es főszezonból származó termés fogyasztható.

Az ENSZ élelmiszersegélyekre szakosított szerve, a Világélelmezési Program (World Food Programme, WFP) éppen az észak-koreai „fáradságos menetelés” idején, 1995-ben kezdte meg tevékenységét a KNDK-ban. Fő küldetése az országban ma is a humanitárius segítségnyújtás. Elsődleges célcsoportja a kiszolgáltatott nők és gyermekek köre, méghozzá azért, mert a gyermekkori elégtelen táplálkozás az egyén teljes életére visszafordíthatatlan egészségügyi elváltozásokat eredményezhet. A fogantatástól a kétéves korig tartó első 1000 nap kulcsfontosságú a gyermek számára. Ebben a periódusban a változatos étrend hiánya a későbbiekre nézve fokozza a krónikus táplálkozási betegségek kialakulásának kockázatát, és alultápláltsághoz vezethet. Jelentősen növelik az élelmiszerellátást érintő bizonytalanságot a különböző éghajlatváltozáshoz köthető katasztrófák, így ezen kockázatok enyhítéséért is sokat tesz a szervezet. A WFP legutóbbi, 2019-es adatai szerint az ország 25 000 000 fős lakosságából 11 000 000 fő alultáplált, és ötből egy gyermek fejlődésében visszamaradott.

A fentieknek megfelelően az Észak-Koreában folytatott tevékenységét tekintve a WFP-nek meghatározott stratégiai célja, hogy:

• 2025-ig stabilizálja vagy javítsa a hét év alatti gyermekek, a terhes és szoptató nők, a fiatal lányok, valamint a célzott megyékben élő tuberkulózisos betegek élelmiszer-ellátásának minőségét;
• 2022-re elérje, hogy a kritikus időszakok alatt, valamint azt követően is megfelelően kielégítse a katasztrófáknak és élelmezésbizonytalanságnak kitett észak-koreaiak élelmiszer- és tápanyagszükségletét;
• egész évben élelemhez juttassa a KNDK válság sújtotta területein élő embereket.

Az ENSZ szakosított szervezetei közül többeknek, így a WFP-nek, az UNICEF-nek és a WHO-nak is van Észak-Koreában irodája, de a nemzetközi személyzet közül már senki sem tartózkodik az országban. A munkát a helyi alkalmazottak végzik, a külföldiek távmunkában, az országon kívülről kapcsolódnak be. Ez tovább nehezíti a helyzetet, hiszen a nemzetközi személyzet nélkül még inkább ellenőrizhetetlenné válik az, hogy a segélyek valóban célba jutnak-e. A WFP alapvetően a politikai és ideológiai semlegesség elvei mentén végzi humanitárius segítségnyújtási tevékenységét, ez pedig a KNDK esetében kiemelkedően fontos – különösen, hogy a kívülről érkező élelmiszersegély nélkül az ország ismét a katasztrófa szélére sodródna. A COVID-19 elleni védekezés érdekében lezárt határokon azonban a külföldi segélyszállítmányok is csak nagy nehézségek árán jutnak be az országba. Műholdas képeken idén májusban és júniusban több hajó is megfigyelhető volt, amelyek feltehetően segélyszállítmányokat hoztak Kínából, de a szatellitfelvételek tanúsága szerint – valószínűleg a hosszú karatén miatt – csak nagyon lassan, mintegy két hónap leforgása alatt jutottak el az észak-koreai kikötőkbe.

Már a WFP és a FAO által 2019-ben közösen készített, élelmiszer-szükségletet vizsgáló felmérés is rejtett éhségre, azaz az elfogyasztott ételek alacsony tápértékéből adódó minőségi éhezésre utalt a KNDK-ban. A két évvel ezelőtti állapotokhoz képest most sokkal nagyobb a baj, és a WFP munkatársa, James Belgrave szavai mára még időszerűebbé váltak: „Humanitáriusokként azt reméljük, hogy a hatalmi pozícióban lévő személyek túllépnek a geopolitikai érdekeken, és lehetővé teszik humanitárius munkánk elvégzését – az észak-koreai nők és gyermekek nem érdemelnek kevesebbet.”

A nyitókép forrása: Oleg Znamenskiy/Shutterstock