Brexit: Article 50 vs. Article 127?

Theresa May és a brit parlament újabb jogi akadályba ütközhet a Brexit-folyamat során. Csupán néhány nappal azután, hogy a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének értelmében megkapta a parlament alsóházának felhatalmazását a Brexit-tárgyalások elindításához, máris újabb jogi felülvizsgálati igényt nyújtottak be a kormány által tervezett Brexit-folyamat ellen.

A Single Market Justice nevű ellenzéki szerveződés érvelése szerint a kormánynak a parlament külön erre irányuló felhatalmazása nélkül nincs felhatalmazása az egységes piacból való kilépésre, ugyanis ez a gondolat nem szerepelt a 2016. június 23-i népszavazáson feltett kérdésben. Szerintük ugyanis ehhez Theresa Maynek az 50. cikk szerinti tárgyalások helyett az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 127. cikke szerinti mechanizmust kell elindítania.

Az EGT-megállapodás 1993-ban az European Economic Area Act révén a brit jog részévé vált. Az egységes piacot létrehozó gazdasági megegyezés az Európai Unió (EU) tagjai és három nem-EU-tagállam – Izland, Liechtenstein és Norvégia – között jött létre. A 127-es cikk szerint „bármelyik Szerződő Fél elállhat ettől a megállapodástól, ha ezt legalább 12 hónappal korábban írásban közli a többi Szerződő Féllel.” Az egyezmény közel két évtizeddel a Lisszaboni Szerződés előtt jött létre, amikor még nem volt jogi lehetőség az EU-ból való kilépésre. Ennek megfelelően az EGT.megállapodás nem is érinti azt a kérdést, hogy mi történik, ha egy EU-tagállamként szerződő fél kilép az EU-ból. 

Kiléphet az Egyesült Királyság úgy az Unióból, hogy az egységes piac része marad? A válasz attól függ, hogy kit kérdezünk. A kormány érvelése szerint Nagy-Britannia csak EU-tagállamként részese az EGT megállapodásnak, ennek következtében, ha kilép az EU-ból, nem tagja többé az Európai Gazdasági Térségnek sem.  

Ezzel ellentétben egyes jogászok szerint az 50. cikk nem jelenti az EGT-ből való kilépést, ehhez a parlament külön felhatalmazása szükséges. Jonathan Lis, a jogi felülvizsgálat iránti igényt benyújtó British Influence think-tank igazgatóhelyettesének érvelése szerint „az egységes piac nem volt a szavazócédulán. Elhagyása katasztrofális lenne a gazdaságra, eltörölné a szabadkereskedelmi megállapodásainkat és ezrek munkáját veszélyeztetné. Nemcsak, hogy kiöntenénk a gyereket a fürdővízzel együtt, de még a kádat is kidobnánk az ablakon.”

Az angol „felső bíróság”, a High Court február elején elutasította a jogi felülvizsgálat iránti igényt. Lloyd Jones főbíró azzal indokolta a döntést, hogy „a kérelem korai, hiszen az az esemény, amely ellen benyújtották a felülvizsgálati igényt, még nem történt meg.” Ennek értelmében nem zárható ki, hogy az igényt később újra benyújtsák. A jelenlegi kezdeményezők, Adrian Yalland és Peter Wilding jelezték is, hogy később újra megkísérlik majd benyújtani a jogi felülvizsgálat iránti igényt.
Akkor sem elképzelhetetlen, hogy az eredetileg tervek szerint 2019-re lefolyjon a kilépési folyamat, ha később a bíróság a felülvizsgálat javára dönt. Ugyanis az EGT-egyezmény egy év időtartamot ír elő a kilépési tárgyalások lefolytatására, tehát elméletileg ezek akár párhuzamosan is lezárulhatnak az EU-ból való kilépési tárgyalásokkal. Mindenesetre az eset egyértelműen megmutatta, hogy a brit társadalom azon része, amely nem támogatja a Theresa May által előirányzott „hard Brexit” vonalat, minden alkalmat meg fog ragadni, hogy meggátolja, vagy legalábbis megnehezítse azt. Hasonló jellegű ügyekre tehát a jövőben is számíthatunk.