Az új brazil alkotmánymódosítás húsz évre befagyasztja az ország költségvetését

Miután a brazil szenátus másodszorra is megszavazta, 2016. december 15-én kihirdetésre került, és ezzel jogerőre emelkedett a PEC 55, illetve PEC 241 néven ismertté vált, a dél-amerikai országban új gazdasági rendet kialakítani szándékozó alkotmánymódosítás (a PEC az alkotmánymódosítási javaslatot jelentő Proposta de Emenda Constitucional rövidítése). A javaslatot Michel Temer elnök kormánya nyújtotta be, amely az előző elnök, Dilma Rousseff közjogi felelősségre vonását követően májustól átmenetileg, augusztustól, a felelősségre vonási eljárás lezárulásától kezdve pedig végleg az előző kabinet helyére lépett. 

Az alkotmánymódosítás elfogadása fontos mérföldkő Temer ígéreteinek megvalósításában: az elnök többször is kijelentette, hogy egyik legfontosabb céljának a költségvetés egyensúlyának, valamint az ország iránti befektetői bizalomnak a helyreállítását tekinti, amihez szerinte fontos lépést jelent az állami költségek befagyasztását célzó rendelkezések alkotmányba foglalása.

Dél-Amerika legnagyobb gazdasága ugyanis 2014 óta recesszióban van, miközben a központi kormányzat költései egyáltalán nem csökkentek. Ezáltal az ország költségvetési hiánya rekordmagasságba szökött, és államadósága is emelkedésnek indult. Az ország mutatóinak romlását látva a nagy hitelminősítők rontottak Brazília adósságkockázati besorolásán, amit az ország hitelképessége is igencsak megsínylett.

Az alkotmánymódosítás ezekre a kihívásokra kíván választ adni azzal, hogy a következő húsz évre befagyasztja a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom költéseit oly módon, hogy egy adott év kiadásai az egyes hatalmi ágakban húsz éven keresztül nem léphetnék túl az előző évi kiadások inflációval korrigált mértékét. Magyarul a központi kormányzat költései a következő két évtizedben folyamatosan a mostani kiadások reálértékén maradnának, a rendelkezéseken pedig leghamarabb a kihirdetésüket követő tizedik évtől lehetne változtatni. A Temer-kormány számításai szerint a PEC nélkül a bruttó adósság 2019-re a GDP 90,5%-ra nőne, míg az új jogszabálynak köszönhetően az idei évre prognosztizált 76,6%-os szintről két éven belül csak 78,7%-ra fog emelkedni.

A jövőre előirányzott 1,3 billió R$ elsődleges (tehát kamatkiadások nélküli) költségvetési kiadásokból azonban nagyjából 83% olyan tételt jelent, amelyhez az új rendelkezés értelmében nem lehet hozzányúlni, így aztán meglehetősen szűk azoknak a diszkrecionális kiadásoknak az aránya, ahol a kormányzat megtakarításokat tud elérni. A fennmaradó 17%-os belső kiadásokból 7,2% az egészségügyhöz, 4,2% a minisztériumi és állami szervekhez, 2,7% a 2007-ben indított növekedésgyorsítási programhoz, 2,6% pedig az oktatási kiadásokhoz tartozik.

Mivel a felsorolt négy költségvetési elemből kettő is – az oktatás és az egészségügy – igen érzékeny területnek számít a fejlődő, jelentős társadalmi különbségekkel küszködő országban, a tervezet természetesen hamar a kritikák és tiltakozások középpontjába került, annál is inkább, mivel Dilma Rousseff és pártja, a Munkáspárt továbbra is kitart amellett, hogy Temerék puccsal szerezték meg a kormányzati hatalmat.

Az alkotmánymódosítás ellenzői szerint a legfőbb probléma az, hogy a PEC rendelkezései az ország szegényeit fogják a legjobban sújtani, és a szociális kiadásokat fogják a legdrasztikusabban megkurtítani. Kifogásolják, hogy az alkotmánymódosítás nem veszi figyelembe a következő húsz év demográfiai folyamatait (az egyre öregedő lakosság mellett folyamatosan növekvő egészségügyi kiadásokat), a társadalmi szükségleteket (vagyis, hogy az ország felzárkózásához fontos lenne minél több pénzt fektetni az oktatásba), ráadásul állami beruházások híján lassíthatja a gazdasági növekedés újraindulását. Eközben húsz évben meghúzott időhatárával túlságosan hosszú, beláthatatlan folyamatokat rejtő időszakra korlátozza a költségvetést, amit így meglehetősen rugalmatlanul lehet majd a gazdasági és társadalmi realitásokhoz igazítani. Alternatívaként elsősorban az adórendszer reformját, és a gazdagokat sújtó adók növelését javasolják.

A rendelkezés pártolói szerint viszont a PEC révén a költségvetés végre fenntartható pályára fog kerülni az országban, ahol a közkiadások már 1991 óta a GDP átlagos bővülése feletti mértékben növekedtek. A hosszútávon kiszámítható közkiadások ezen kívül növelnék a befektetők és a fogyasztók brazil gazdaságba vetett bizalmát, ami kulcsfontosságú lenne az ország gazdaságának újbóli növekedési pályára állításához. Végül a költségek befagyasztása következtében egyrészt a soron következő kormányokra nem nehezedne akkora nyomás, hogy tovább növeljék az egyébként is magasnak számító brazil adókat, másrészt pedig megnyílna a tér, hogy a 14%-os mértékével szintén rekordmagas jegybanki alapkamatot csökkenteni lehessen.

Egy dologban azonban az alkotmánymódosítás kritikusainak és pártolóinak a tábora is egyetért: a költségvetés igazi rendbetételéhez a jövőben további komoly változtatásokra is szükség lesz még. Lényegében egyöntetű az a vélemény, hogy a kormánynak előbb-utóbb hozzá kell nyúlnia a nem diszkrecionális kiadások legnagyobb, több mint 40%-os hányadát képező társadalombiztosítási kiadásokhoz, főleg, hogy a brazil társadalom folyamatosan öregszik, és a jelenlegi pályán maradva a nyugdíjkiadások a mostani 246 milliárd R$-ról a következő húsz év alatt 2,6 billió R$-ra növekednének. A reform legfőbb eleme valószínűleg a nyugdíjkorhatár drasztikus, hatvanöt évre történő felemelése lenne, mivel jelenleg egy átlagos brazil már ötvennégy éves korában nyugdíjba vonul. Azt viszont könnyű belátni, hogy a nyugdíjkorhatár emelése a költségvetés gondjait rövidtávon nem tudná enyhíteni.

Mivel a jelenlegi alkotmánymódosítás kizárólag a központi államra vonatkozik, a kormányzat a jövőben szeretne egy, a PEC 55-höz hasonlóan a szövetségi államok és a helyhatóságok költségvetését korlátozó rendelkezést is elfogadni. Az utóbbi években ugyanis ezek a helyi szervek is egyre kevésbé tartható költségvetési pályára kerültek, amit jól jelez, hogy 2016 végén a helyhatóságok 60%-a nem tudta kifizetni a tartozásait.

A kormány szerint egyébként a változásokkal nem feltétlenül csökken az egészségügyre és az oktatásra fordítható pénz, hiszen, ha a többi diszkrecionális költségvetési területen eleget sikerül spórolni, az ezekre a stratégiai fontosságú területekre fordított összeg akár még növekedhet is. Sőt, a hivatalos vélemény szerint az új szabálynak köszönhetően a fontos területeken a kisebb összegeket ettől kezdve hatékonyabban, a célokat jobban priorizálva fogják elkölteni.

Mindezzel együtt érdekes lesz megfigyelni, hogy a jogszabály hogyan érinti majd a brazil társadalom elmúlt évtizedben lezajló középosztályosodását, illetve, hogy a szabályok kijátszásában egyébként innovatív brazilok mennyi ideig fogják érintetlenül hagyni, illetve mikor kezdik el kijátszani ezt a rendkívül merev és az ország sorsát legalább egy emberöltőre meghatározó alkotmánymódosítást, amely így könnyen újabb kihívás elé állíthatja Brazília egyébként is komoly nyomás alatt működő demokratikus intézményeit.