Áttekintés a kelet-ázsiai regionalizmusról

Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) tagországai (sötétzöld színnel jelölve)
Forrás: Wikimedia Commons, szerző: Dmthoth, licence: public domain

A regionalizmus – sokkal integráltabb, intézményesítettebb és homogénebb tagállamokból álló – azon típusa, amely Nyugaton ismert több szempontból is különbözik a kelet-ázsiai példáktól. Habár a legtöbb kelet-ázsiai ország hagyományosan a bilateralizmust részesíti előnyben, a hidegháború vége óta egyre több érdek ösztönözte az országokat, hogy a régiót érintő politikai-gazdasági folyamatokra multilaterális lépésekkel válaszoljanak. Ehhez továbbá az is hozzájárult, hogy a régiót súlytó 1998-as pénzügyi válság során a legtöbb ország megtapasztalta milyen katasztrofális gazdasági következményekkel jár az együttműködés hiánya.

A regionalizáció Kelet-Ázsiában párhuzamosan fejlődött a gazdaságok gyors növekedésével és integrációjával, de történelmi és társadalmi szempontból igen eltérő volt az európai tapasztalatoktól. A régióban több politikai és gazdasági erőközpont is található, amelyeket a fokozatosan növekvő kölcsönös függőség mellett egyaránt motivál közös és eltérő gazdasági érdek. Ázsia etnikailag, kulturálisan és vallásilag is rendkívül sokszínű, melynek nemzeti gazdaságai mind különböző fejlődési szakaszban tartanak – ezek a különbségek a közös történelem eltérő értelmezései és a politika által gyakran kerülnek előtérbe. Ami a regionalizációt illeti, a leginkább aggodalomra okot adó kérdés a régió biztonsági egyensúlya. A térséget terhelő történelmi és területi viták miatt az együttműködés elsősorban a nem-hagyományos biztonsági kérdésekre fókuszál.

A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) tíz tagországa
Forrás: Shutterstock

Az ázsiai regionális együttműködések többnyire gazdasági kapcsolatok eredményei, mintsem a politikai tervezésé, ezért kevésbé intézményesültek és gazdaságilag integráltak. Ezt a regionális együttműködési megközelítést gyakran a „puha integráció” (vagy „puha regionalizmus”) fogalmával írják le, amely alapvetően különbözik például az Európai Unió politikailag vezérelt „kemény integrációjától.” Ellentétben az európai integráció és intézményesülés folyamatával, a kelet-ázsiai integráció az 1980-as évek közepétől kezdett fejlődni és ért el magas szintű kereskedelmi integrációt, valamint árfolyam-stabilitást – mindezt nagyon kevés regionális intézménnyel. A térség államai alapvetően vonakodnak az EU-hoz hasonló integrációs stratégiák alkalmazásától és csak akkor választják az együttműködés lehetőségét, amikor az érdekeik úgy kívánják. Ez a megközelítés a laza és pragmatikus integráció elvét részesíti előnyben, így igyekszik elkerülni az olyan jogilag kötelező érvényű döntéseket, amelyek a kulcsfontosságú politikai lépéseket hátráltathatnak. A kelet-ázsiai gazdaságok, továbbá, főként a piacok révén kapcsolódnak, ezért a kooperáció elsősorban a piacok jobb működését célozza és konkrét célkitűzések elérésére és kezdeményezésekre koncentrál. Ezt a típusú integrációs megközelítést jól példázza az ASEAN, amely a felmerülő vitákat a „nemzeti ügyekbe való be nem avatkozás” elve alapján rendezi, a közös ügyekről pedig minden esetben konszenzus alapján dönt. Épp ezért többször érte kritika a szervezetet, hiszen bizonyos problémákra, mint például a tagországok területén zajló emberi jogok megsértése vagy a Dél-kínai-tenger vitája nem tudott érdemi választ adni.

A 13. Kelet-Ázsiai Csúcstalálkozó
Forrás: kremlin.ru, licenc: CC BY 4.0

Emellett, a nyugati együttműködések általában olyan keretrendszereket támogatnak, amelyek valamely szempontból homogének. Kelet-Ázsiában ezzel szemben a különböző politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális különbségek ellenére a regionális együttműködések sikeresen mozdítják elő a közös célok elérést. Habár ezek a szervezetek is példaként tekintettek az EU-ra, többnyire próbálnak kreatívan új megoldásokat találni az ilyen különbségek lépésről-lépésre történő áthidalására, a „nemzeti ügyekbe való be nem avatkozás” elvét követve; valamint olyan területekre koncentrálni, amelyek minden érintett fél számára fontosak. Az elmúlt 50 év rendkívüli gazdasági fejlődése mellett, az ASEAN a szegénység csökkentésében és a civilizációk közötti konfliktusok enyhítésében elért eredményei jól példázzák mindezt.

A kelet-ázsiai intézményeknek számos olyan problémát kell megoldaniuk a jövőben, amelyeket a piacok nem tudnak megfelelően kezelni. Ugyanakkor a régió globális gazdasághoz való hozzájárulása gyorsabban növekszik, mint bármely más régióé, így az ázsiai regionalizmus fejlődése nemcsak a világ népességének 66%-nak életére lesz hatással, hanem valószínűleg hamarosan globálisan is.