Japán október 22-én újra megválasztotta Abe Sinzót miniszterelnöknek, amivel sikerült megújítania koalíciója kétharmados többségét a parlamentben. De vajon tényleg Abét választotta meg a japán nép? Mit jelent ez a győzelem valójában?
A 2017-es év meglehetősen problematikus volt a kormányalakító Liberális Demokrata Párt számára. Az egyébként politikailag stabil pozícióban lévő Abe nem is egy, hanem két olyan korrupciós botrányba keveredett bele, ami a népszerűségét és támogatottságát veszélyesen alacsony szintekre csökkentette. Egészen pontosan Donald Trump támogatottsági szintjénél is alacsonyabbra, ami a japán politikai légkörben vészesen közel ránthatja a miniszterelnököt a leváltáshoz. A korrupciós botrányok több okból is nagy visszhangot keltettek. Az, hogy a szomszédos Dél-Koreában korrupciós ügyei miatt bíróság elé kényszerítették Park elnökasszonyt, Japánban is új kontextusba helyezte a választókban a politikusok felé gyakorolt toleranciát, de a Moritomo Gakuen magánóvoda revizionista felfogása is komoly stresszpontokat stimulált a japán társadalomban. Az óvodában értesülések szerint világháborúk előtti birodalmi dogmákat tanítottak a gyerekeknek, így az erről szóló hírek nemcsak a hazai, hanem a régióbeli kedélyeket is felkorbácsolták.
Akkor hát hogyan győzhetett Abe a választásokon? A rövid válasz: mert nincs jobb. A szituáció persze ennél bonyolultabb. A fő ellenzéki párt, a Demokratikus Párt már évek óta gyengélkedett, és ezen a vérfrissítés jegyében kinevezett új pártelnök, Murata Renho sem tudott segíteni, köszönhetően hosszú ideig fenntartott tajvani-japán kettős állampolgárságának, mely a japán társadalom el nem múló ellenérzéseit váltotta ki. Júliusban, Abe népszerűségének legkritikusabb szakaszában Renho végül lemondott elnöki posztjáról. Ezzel egyidőben új erőre kapott az észak-koreai fenyegetés, és a Hokkaido felett elrepülő rakéták elég félelmet keltettek a japánokban ahhoz, hogy politikai stabilitás és biztonság után kezdjenek vágyakozni.
Abe előtt ezzel különleges lehetőség nyílt. E két számára kedvező körülményre építve, csakis előrehozott parlamenti választások segítségével próbálhatta meg helyreállítania a népszerűségét, hogy a jövő ősszel tartandó LDP elnökválasztás során se kerüljön bajba, s hogy így még 3 évre bebiztosíthassa a miniszterelnöki címet. Arról nem is beszélve, hogy az alsóház feloszlatása egy időre véget vethet a korrupciós kérdéseknek és számonkéréseknek, melyek január óta kísértették, s melyekre a mai napig nem tudott valamirevaló választ adni. Azonban a parlament feloszlatása váratlan helyzetet idézett elő. Koike Jurikó, Tokió kormányzója, aki híresen opportunista (erősen konzervatív és nacionalista érzelmekkel megáldva), kapott az alkalmon, és a feloszlatás napján bejelentette, hogy új pártot alapít a választásokra, mellyel egy reformista alternatívát kíván nyújtani a szavazók számára. A párt a Remény Pártja (Kibō no To) nevet kapta. Abe és Koike eddig is fennálló ellentéte ezzel tovább szélesedett.
