A tien-hsziaizmus kiterjesztése a modern selyemút mentén

A modern Selyemút, avagy ahogy napjainkban nevezik, az „Egy övezet, egy út” (一带一路, ji-tai ji-lu; angol neve, One Belt One Road alapján a továbbiakban OBOR) koncepció kvintesszenciája, hogy a világrend kínai víziójának kiterjesztését, mint normatív célt szolgálja. A modern selyemút koncepciója azt példázza, hogy a kínai külpolitika összhangban van a globalizáció intézményrendszerével, egy új, többpólusú világrend megerősödésével, másként fogalmazva a tien-hszia megnyilvánulásának tekinthető.

Az OBOR mint nemzetközi tárgyalási platform a XXI. századi nemzetközi együttműködés zászlóshajójává válhat. Az 1990-es évek egypólusú berendezkedése után vált egyértelmű gazdaságpolitikai iránnyá a geopolitikai együttműködés új, ideális formáinak kutatása. Az unipolaritás támogatói folyamatosan háttérbe szorulnak, és elmozdulás érzékelhető a multipoláris formák felé, ám ezekben a modellekben még továbbra is jelen van a polaritás gondolata.

Ugyanakkor az unipolaritás hiánya nem feltétlenül jelenti különböző pólusok jelenlétét. Ezt a „pólus nélküli” víziót (más szóval globális partnerséget) fogalmazta meg Hszi Csin-ping, mikor kijelentette: „nemcsak Kínának kellene ragaszkodnia a békés fejlődés útjához, de más országoknak is el kell kötelezniük magukat a békés fejlődés mellett.” A békés együttélés hosszútávon nem épülhet arra, hogy az erősebb szereplők kényszerrel erőltetik rá a többiekre saját álláspontjukat. A békés együttműködés alapvető normatív irányelve, hogy minden szereplő (saját kapacitásától függetlenül) egyesül abban az elkötelezettségben, mely képes szavatolni a béke fenntartásához szükséges globális infrastruktúra védelmét. Még ha utópikusan is hangzik, hogy „Kína elköteleződése a békés fejlődés mellett más országok kölcsönös elköteleződésén alapul”, mégis tükrözi az evilági létezés kínai értelmezését, amit a kínai hagyomány a már említett tien-hszia fogalmával ír le.

A tien-hszia fogalmának (天下) számtalan értelmezése létezik. Szó szerinti fordítása az ég alatti szféra vagy minden a mennyek alatt, de politikai entitásként magára Kínára (általában a Kínai Birodalomra) vagy a világra utal. Egy kortárs kínai filozófus, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia kutatója, Csao Ting-jang a tien-hszia három jelentését írja le:

1.    Univerzum: az ismert civilizáció egészét és annak Kína-központúságát emeli ki, ahol a nyugati szabályozással ellentétben az uralkodó felelősségre vonhatósága a legfőbb erkölcsi tényező.
2.    Az emberek szíve vagy legfőbb akarata: az uralkodó csak akkor lehet sikeres, ha élvezi az emberek támogatását, azaz, ha hatalomgyakorlása a jó kormányzat megnyilvánulása.
3.    Harmonikus és békés egymás mellet élés: ez a koncepció egy olyan utópikus eszme, melyben az egész világ egy családként vagy testvériségként jelenik meg, és a felek közötti kapcsolat a családtagokéhoz hasonlítható.

A harmadik megközelítés erős hasonlóságot mutat a keresztény hagyománnyal, ahol Jézus azt hangsúlyozza, hogy „szeresd felebarátodat (szomszédodat), mint önmagadat” [Mt 22,39]. Ha az egész világ egy családot alkot, akkor nem lehet különbséget tenni az egyes tagjai között, mindegyikük egyenlő, és ez az egyenlőség a szereplők közti szeretet áramlásában nyilvánul meg. A Vatikánt tekinthetjük egy átfogó nemzetközi intézmény létrehozására tett kísérletnek, vagy akár a globális kormányzás egy olyan prototípusának is, amely konkrét fizikai infrastruktúra nélkül is képes felügyelni és befolyásolni az aktuális folyamatokat.

Ugyanezt a koncepciót tükrözi a tien-hszia rendszere is: a célja, hogy valamennyi fragmentált szereplőt egy holisztikus együttműködésben fogja össze, amely egyrészt az etikán, másrészt a közös érdekek felismerésén alapul, és amelyben az uralkodó legitimációjának forrását a természet harmóniájának tökéletes érvényesítése jelenti.
A tien-hszia heterogén fogalmában a klasszikus kínai örökség jelenik meg, különböző megnyilvánulási formáiban tükrözve a történelmi korszakok hatását. A kínai világszemlélet békés oldalát képviseli, ellentétben azokkal az állításokkal, amelyek Kína XXI. századi nemzetközi szerepvállalásnak fenyegető aspektusait emelik ki.

A tien-hszia egyik szélsőséges értelmezése a kínai hagyomány és hatalom teljességének ünneplése, míg a másik radikális véglet egy pusztán szemlélődő magatartást lát benne, és ebből egy olyan szereplő viselkedését vezeti le, amelyik saját érdekeinek követése helyett passzív marad, és a világ harmóniáját képviselve csak a zajló folyamatokhoz asszisztál. A klasszikus kínai hagyománynak (ahová a tien-hszia is tartozik) egyértelműen része a hatalom mérsékelt gyakorlása. Ezt a legjobban Konfuciusz tanítása rögzíti, azáltal, hogy az erényfogalom pozitív tartalmát normatívra cseréli. Az általa képviselt konzervativizmus nem a tradíciók megtartását célozta, hanem azt, hogy azok révén valósuljon meg a természetből következő harmónia, béke és igazságosság a politikai közösségen belül. A Mennyek Mandátuma ugyan sem formális, sem pedig technikai korlátot nem jelentett számára, mégis tartós önmérsékletre sarkallta az uralkodót:

„Ha a császár letért az erény útjáról, a »mennyek alatt« káosz alakult ki. Még a természeti katasztrófák is azt jelezték, hogy a világmindenségen diszharmónia lett úrrá. Ilyenkor általános volt a vélekedés, hogy az uralkodó dinasztia elvesztette a »mennyek mandátumát« (tian ming), amelynek jogán kormányzott: lázadások törtek ki és egy új dinasztia állította helyre a világegyetem »nagy harmóniáját« (da tong).” [Kissinger, 2014: 34. Kiemelés a szerzőtől.]

Ez a tartózkodó viselkedés Kína részéről a korábban említett partnerséget hangsúlyozza. Az OBOR egy kulcsfontosságú lépés lehet a polaritáson túli érdekérvényesítés felé vezető úton, ily módon az OBOR egyszerre tükrözi a klasszikus kínai értékrendet és a XXI. századi globális hatalommegosztást. Ez a felismerés azt jeleni, hogy megvalósítható a kínai hagyomány és a modern globális hatalommegosztás összekapcsolása, illetve azt, hogy ez elérhető a gazdaságpolitikai döntéshozatal által. Ennek elméleti forrását az a tétel jelenti, mely szerint a globális érdekközösség a versenyképesség forrása.

A nyitókép forrása: Shutterstock