A szófiai csúcstalálkozó nyugat-balkáni szempontból

Tizenöt éve tartották meg a szaloniki csúcsot: itt nyilvánították ki először, hogy a délkelet-európai országoknak is van esélyük az EU-csatlakozásra. Időközben az unió túlesett három bővítési körön és egy brexitről szóló szavazáson, így adódik a kérdés: Mit várhatunk a következő tizenöt évtől? A korábban emlegetett 2025-ös csatlakozási céldátum jelenleg messzinek, szinte elérhetetlennek tűnik. Ahogy azonban Angela Merkel nyilatkozta, nem az számít, hogy mennyi idő van még hátra, hanem az, hogy mit sikerült eddig elérni.

A múlt héten megtartott szófiai csúcstalálkozón a fő hangsúly nem a nyugat-balkáni bővítésre, hanem az itteni országok közötti szorosabb együttműködésére helyeződött. Erről szóló nyilatkozatokat az esemény ideje alatt több releváns személytől és hírforrásból is hallhattuk. Az Európai Unió és a Nyugat-Balkán illetékesei végül a szófiai csúcson elfogadtak egy tizenhét pontos nyilatkozatot, és ez a többi között azt is kimondta, a felek elkötelezettek a térség uniós csatlakozásával kapcsolatban. Az Unió üdvözölte a nyugat-balkáni partnereknek az európai értékekhez való ragaszkodását, ám azok az országok, amelyek nagy elvárásokkal indultak a tizenöt év után először megrendezésre kerülő EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozóra úgy érezhetik, üres kézzel tértek haza.

A korábban emlegetett 2025-ös csatlakozási céldátum jelenleg még sokak számára tűnik messzinek és szinte elérhetetlennek. Angela Merkel szerint azonban nem az számít, hogy mennyi idő van még hátra, hanem az, hogy mit sikerült eddig elérni. A német kancellárasszony ehhez azt is hozzátette, nagyon jó hír, hogy Koszovó és Montenegró megállapodást írt alá a közös határokról, illetve hogy a macedón–görög névvita rendezése is bíztatóan alakul. A pozitív nyilatkozatok ellenére viszont számos kérdés továbbra is nyitott azzal kapcsolatban, Európa mennyire áll készen egy újabb, balkáni bővítésre. Problematikus pontot jelent például a Belgrád–Pristina párbeszéd folyamatos megakadása, a már egy ideje az EU-hoz tartozó Horvátország és Szlovénia közötti határvita,^* valamint az, hogy több uniós állam nem ismeri el Koszovó függetlenségét – közülük a leghangosabbnak a spanyolok számítanak, mivel a katalán helyzet miatt az ország nem támogat semmilyen elszakadási mozgalmat. Azt azonban továbbra is homály fedi, hogy ezekről a kérdésekről mit is gondolnak pontosan az Unió vezető politikusai. Merkel példának okáért nem adott konkrét választ arra a kérdésre sem, Németország támogatja-e, hogy Montenegró és Szerbia után Albániával és Macedóniával is elkezdjék a csatlakozási tárgyalásokat, illetve hogy erről a júniusi EU-csúcson döntsenek. Mint mondta, az előkészületek még tartanak.

Koszovó már korábban megerősítette részvételét a szófiai csúcson, ezért kérdéses volt, hogy néhány olyan európai uniós ország, amelyik nem ismeri el Koszovót, egyáltalán részt vesz-e majd a találkozón. Az sem volt egyértelmű, hogy Szerbia milyen módon képviselteti majd magát, vagyis hogy Aleksandar Vučić szerb elnök részt fog-e venni a tanácskozáson. A szerb elnök végül jelen volt a találkozón, ahogy Hashim Thaçi koszovói elnök is – Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök viszont a már említett, számára érzékeny koszovói kérdés miatt nem vett részt az értekezlet hivatalos részén. Amikor arról nyilatkozott, hogy Szerbia miért döntött a részvétel mellett függetlenül a koszovói illetékesek jelenlététől Vučić ki is fejtette, Spanyolország megengedheti magának, hogy ne legyen jelen a találkozón, hiszen a spanyolok már „tagjai a klubnak”, Szerbia viszont még nem tag, ezért a saját fejlődésén kell dolgoznia. Maga Johannes Hahn, az EU bővítési és szomszédságpolitikai biztosa sem nyilatkozott a találkozó előtt arról, a Belgrád és Pristina közötti párbeszédben milyen konkrét lépésekre lenne szükség az elkövetkező időszakban ahhoz, hogy a felek megbékéljenek egymással. Azt viszont elmondta, a párbeszéd következő fontos állomása a két állam közötti kapcsolatok átfogó rendezése lesz, ennek módja és tartalma pedig kizárólag tőlük függ. Ugyan az EU költségvetése 2027-ig nem irányoz elő eszközöket a leendő új tagállamok számára, Hahn ennek kapcsán megerősítette: a Nyugat-Balkán tekintetében az EU továbbra is támogatja a bővítést, és ez mind az Unió költségvetésén, mind pedig a csatlakozási stratégiáján visszatükröződik. A költségvetés tervezetének 19. szakasza például a költségvetési eszközök újraelosztását irányozza elő arra az esetre, ha az EU-hoz új tagállamok csatlakoznának.

A macedón–görög névvitát illetően viszont úgy tűnik, most, több mint húsz év után végre kezd látszani a fény az alagút végén, így Szófiában már egy konkrét elképzelésről tárgyalhatott egymással Szkopje és Athén. A jövőben az eddig Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság nevet viselő ország neve Illés-napi Macedón Köztársaságra változhat. Az Illés-nap Macedónia nemzeti és vallási ünnepe, a köztársaság napja. A két ország közötti névvita még 1991-ben, Macedónia Jugoszláviától való elszakadásakor kezdődött, mivel a görögök attól tartottak, Görögország jelentős macedón kisebbségnek otthont adó északi tartományának és az új államnak a hasonló elnevezése a macedónok jövőbeli területi követeléseit vetítheti előre. A névvel kapcsolatos rendezetlen vita ezt követően az ország eurointegrációjának folyamatát is hátráltatta. Macedónia ugyanis már 2005 óta tagjelölt ország – sőt, 2008-ban már a NATO is meghívta volna a tagjai közé –, Görögország azonban egészen addig blokkolja a két szervezethez való csatlakozását, amíg nem mond le mostani nevéről.

A politikusok óvatos nyilatkozatai ellenére a bolgár fővárosban megtartott találkozó több pozitív eredménnyel is járt a nyugat-balkáni országok számára. Az uniós vezetők szorgalmazták a térséggel történő együttműködés megerősítését az illegális migráció megfékezése, valamint a terrorizmus és a fundamentalizmus elleni küzdelem terén többek között a terrorizmus-finanszírozás, illetve a radikalizálódás megakadályozása érdekében. Szintén megállapodás született azzal kapcsolatban, hogy szorosabb lesz az együttműködés a félretájékoztatás és a hibrid fenyegetések elleni fellépés terén is. Az EU ezenkívül további tizenegy kiemelt fontosságú közlekedési projekthez nyújt majd támogatást egy összesen 190 millió eurós keretösszeg erejéig. Ebbe beletartozik a Niš–Priština–Durres közötti a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok rendeződését is jelképező „békesztrádához”, valamint az adriai part mentén futó autópálya első két szakaszához nyújtott támogatás is.

Az átlag balkáni polgár számára igen fontos hír volt az is, hogy a találkozó előtti pletykák igaznak bizonyultak, és egyelőre mégsem törlik el olyan hamar az EU és országaik közötti roamingdíjakat. Így továbbra sem válik majd könnyebbé a külföldi rokonokkal való kapcsolattartás, pedig ez fontos kérdés egy olyan régióban, ahol majdnem minden háztartásból legalább egy családtag külföldön él, az elvándoroltak száma pedig évről évre egyre magasabb, és mostanra már olyan mértéket öltött, hogy a Facts Maps aggregált adatai szerint 2050-ig Szerbiában 7-ről 5,9 millióra csökkenhet a lakosság, Bulgáriában pedig 7-ről 5,5 millióra. A prognózis szerint a Balkánon csupán egyetlen olyan állam van, amely szembemegy a csökkenő trenddel, ez pedig Koszovó, ahol 1,9-ről 2,2 millióra nőhet népességszám az évszázad feléig.

Tizenöt éve tartották meg a szaloniki csúcsot, ahol az unió állam- és kormányfői először nyilvánították ki, hogy a délkelet-európai országoknak is van esélyük az EU-s csatlakozásra. Időközben a szervezet túlesett három bővítési körön, és egy brexitről szóló szavazáson, így adódik a kérdés: Mit várhatunk a következő tizenöt évtől? Ahogy a szerb elnök is fogalmazott, a lakosság többsége belefáradt a csatlakozásba, pontosabban a várakozásba, hogy az egyszer megtörténjék. Szerbia 2000-ben lépett az EU-csatlakozás útjára, azóta pedig már eltelt tizennyolc év, miközben a mostani becslések szerint a csatlakozás legkorábban 2025-ben lehet esedékes. Egyelőre még a jövő titka, hogy a nyugat-balkáni uniós csatlakozási folyamat a gyakorlatban milyen eredményeket hoz majd, és ezt az ott élő polgárok hogyan fogják elfogadni. Donald Tusk szerint a szófiai ülésen az Európai Unió és a nyugat-balkáni országok állam- és kormányfői megerősítették kölcsönös elkötelezettségüket a térség európai integrációja iránt, hiszen, ahogy kijelentette: „Nincs más jövő a Nyugat-Balkán előtt, csakis az Európai Unió, nincs alternatíva, nincs B terv. A térség szerves része Európának, és a közösségünkhöz tartozik.”

^* Jean-Claude Juncker bizottsági elnök az év elején tartott parlamenti beszédében elmondta, hogy akkor vesznek majd fel új tagállamokat, ha azok a szomszédaikkal megoldották a konfliktusaikat. Kijelentésével utalt a horvát–szlovén határvitára, ezzel kapcsolatban tudniillik a mai napig nem született rendezés, holott már mindkét ország tagja az EU-nak. A konfliktus egészen Jugoszlávia 1991-es széthullásáig vezethető vissza, a két állam ugyanis azóta vitatkozik a Pirani-öböl hovatartozásáról.

Nyitókép forrása: Borislav Bajkic/Shutterstock.