A szerbiai elnökválasztás margójára

2017. április 2-án Aleksandar Vučić szerb kormányfőt választották meg Szerbia köztársasági elnökévé. Vučić a Köztársaság Választási Bizottságának legfrissebb adatai alapján a szavazatok közel 92%-os feldolgozottsága mellett a voksok több mint felét (55,1%-ot) szerezte meg, így az alkotmányban foglaltak szerint második forduló megrendezésére nem kerül sor. Vučić győzelme nem okozott meglepetést, azonban érdekes kérdéseket vet fel, hogy a május végén hivatalba lépő megválasztott elnök miért cseréli le a szerb félelnöki politikai rendszerben jelentősebb, nagyobb hatalommal és mozgástérrel járó miniszterelnöki tisztséget az inkább ceremoniális, kevesebb hatáskört biztosító köztársasági elnöki tisztségre. 

Feltételezhető volt, hogy a korábbi köztársasági elnököt, Tomislav Nikolićot diplomáciai inkompetenciája és botrányai miatt nem választanák újra, így Vučić kényszerült arra, hogy maga induljon a posztért, megőrizve ezzel egy értékes közjogi pozíciót. Ezzel egyidőben a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy Vučić megtartja hatalmát a kormánykoalíciót vezető pártjának élén is, és várhatóan a leendő miniszterelnököt is ő fogja mozgatni a háttérből. Vučić köztársasági elnökké választása után felmerül egy újabb kérdés, ki lesz a miniszterelnök? Vučić nem említett konkrét neveket, de a sajtó szerint szóba jöhet Dušan Vujović jelenlegi pénzügyminiszter, Ana Brnabić, a közigazgatási és helyi önkormányzati miniszter, Nikola Selaković korábbi igazságügyi miniszter, vagy Ivica Dačić, a Szerbiai Szocialista Párt elnöke is.

Érdemes górcső alá venni a megválasztott köztársasági elnök életútját, illetve jövőre vonatkozó külpolitikai, geopolitikai elképzeléseit, hiszen a fentiek tükrében ő a szerb politikai elit legmeghatározóbb egyénisége, aki hosszabb távon határozhatja meg Szerbia nemzetközi viszonyok rendszerében betöltött szerepét. Vučić 1970-ben született, több más politikai vezetőhöz hasonlóan a Belgrádi Egyetem Jogi Karán végzett, kiváló eredménnyel. 1992-ben csatlakozott a Vojislav Šešelj (aki riválisa volt a jelenlegi elnökválasztáson) által vezetett radikális nemzeti SRS (Szerb Radikális Párt) párthoz, melynek 1994-ben főtitkára lett. 1998-ban a NATO-beavatkozás idején Szerbia információs, majd tájékoztatási minisztere volt Slobodan Milošević rendszerében. Ezidőben tett szert olyan tapasztalatokra a média, a kommunikációs eszközök használatában, melyek nagymértékben hozzásegítették választási győzelméhez. 2008-ban az SRS Európa-párti, mérsékelt konzervatív képviselőivel alapító tagja volt az SNS (Szerb Haladó Párt) pártnak. Vučić 2012 óta az SNS vezetője, mely a jelenlegi kormánykoalíció legerősebb pártja. 

Vučić külpolitikai célként az Európai Unióhoz való csatlakozást és ezzel egyidőben a hagyományos szövetségesekkel, elsősorban Oroszországgal ápolt jó viszony fenntartását jelölte meg, az elnökválasztás előtt Angela Merkel német kancellárral és Vlagyimir Putyin orosz elnökkel is találkozott. Geopolitikai szempontból Szerbia kelet és nyugat között egyensúlyoz, Vučić elnökként ezt a politikát viszi tovább. Az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatban sok a nyitott kérdés, leginkább Koszovót illetően. A szerb alkotmány egyértelműen kinyilvánítja, hogy „a Szerb Köztársaság autonóm tartományai Vajdaság Autonóm Tartomány és Kosovo-Metohija Autonóm Tartomány.” Ezen felül a hivatalba lépő köztársasági elnök esküjének szövegében a következő szerepel: „Esküszöm, hogy minden erőmet a Szerb Köztársaság szuverenitásának és területi egységének - melynek szerves része Kosovo-Metohija - megőrzésére, valamint az emberi és kisebbségi jogok és szabadságjogok érvényesítésére, az Alkotmány és a törvény tiszteletben tartására és védelmére, a béke és a Szerb Köztársaság valamennyi polgára jólétének megőrzésére fordítom, valamennyi feladatomat lelkiismeretesen és felelősségteljesen fogom ellátni.” Szerbia tehát egyértelműen saját területe részeként kezeli Koszovót, függetlenségét nem ismeri el. 

Szerbia úgy kíván az EU tagja lenni, hogy Koszovó hozzá tartozik. Az EU-s csatlakozás feltétele azonban Szerbia és Koszovó viszonyának normalizálása. A csatlakozási tárgyalások más területeken, lassan ugyan, de haladnak előre, azonban, mint azt a legutóbbi „Koszovó Szerbia része” vonatincidens is mutatja, hosszú utat kell még megtenni a viszonyok rendezéséhez, Szerbia és/vagy Koszovó uniós csatlakozásához.

Vučić európai integrációs törekvéseivel egyidőben kiemelte, Kínával és Oroszországgal szoros kapcsolatokat szeretne ápolni a jövőben is. Korábban 2017. január 10-én India miniszterelnökével, Narendra Modival is folytatott tárgyalásokat a bilaterális kapcsolatok, gazdasági és kereskedelmi együttműködés elmélyítéséről. Oroszország üdvözölte Vučić köztársasági elnökké választását, bízva a stratégiai partnerség további erősítésében, gazdasági, katonai és energetikai kérdésekben. Szerbia politikai rendszerét illetően feltételezhető, hogy az alkotmány szerint gyenge elnök a háttérből irányítva autokratikusabb rezsimet fog kiépíteni, irányítva az alkotmány szerint erősebb kormányfő tevékenységét is, mely a gyakorlatban az orosz putyini rendszerhez lesz hasonlatos. 

Összegzésként elmondható, hogy a Vučić által ismét megerősített cél, az európai uniós csatlakozás még váratni fog magára, a Szerbia és Koszovó közötti viszony, illetve a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben mutatkozó erős lemaradás miatt. A gazdasági tényezők területén, bár javulás látható, az ország egyelőre nem készült fel a csatlakozásra az Európai Bizottság 2016-os jelentése szerint sem.

Zárszóként a magyar kisebbség részvételét is fontos megemlíteni. A Szerbiában élő magyarok legnagyobb pártja, a Szerb Haladó Párttal koalíciós szerződést kötő VMSZ (Vajdasági Magyarok Szövetsége) is beállt Vučić kampánya mögé Pásztor István vezetésével, a vajdasági magyarok gazdasági helyzetének javulásában bízva. Pásztor István a választásokat követő interjúban pozitívan értékelte Aleksandar Vučić köztársasági elnökké választását.