A Ráma-templomtól a mészárszékig

Narendra Modi indiai kormányfő legutóbb hatalmas győzelmet aratott az egy hónapig tartó, Uttar Prades állambéli választáson. Bebizonyosodott, hogy jelenleg a Dzsanata Párt (BJP) India vezető politikai ereje, amelynek egyetlen komoly kihívója sincsen. Modinak ezzel alkalma nyílt volna egy nagyszabású hatalmi konszolidációra az észak-indiai államban, ehelyett azonban egy olyan hindu jógit nevezett ki Uttar Prades főminiszterévé, aki szerint Teréz anya összeesküvő, a muszlimok pedig „szerelemdzshihádot folytatnak”.

Uttar Prades a legnagyobb indiai állam, önmagában is hatalmas, több mint 200 milliós népességgel. Muszlimjainak száma is eléri a 40-50 milliót, ami több mint Szaúd-Arábiában, ahol 25, Afganisztánban, ahol 29, Irakban, ahol 31 vagy Algériában, ahol pedig 40 milliót muszlim él. Ebben a térségben a Dzsanata Párt hatalmas győzelme után Jógi Aditjanath-ot, egész India egyik legmegosztóbb politikai szereplőjét tették meg főminiszterré, aki nem elég, hogy büntetett előéletű, de nagy gyakorlata van a hinduk és muszlimok egymás ellen fordításában is, és véleménye szerint egy hindu száz muszlimmal ér fel. Ellenzi a Kongresszus Párt korábbi politikáját, amit „muszlim megbékítésének" nevez, és már Teréz anyát is megvádolta azzal, hogy tevékenysége összeesküvés India keresztény hitre térítése céljából. Azt is állította, hogy a muszlimok „szerelemdzsihádot” folytatnak, és ha egy muszlim házassággal áttérít egy hindu nőt, akkor cserébe százat kell „visszavenni”, bármit is jelentsen ez. De mi áll egy ilyen megosztó ember kinevezésének a hátterében?

Jógi Aditjanath huszonegy éves korában hagyta el családját, hogy csatlakozzon egy nath hagyományt követő hindu templomhoz Goraknathban, aminek 2014 óta már ő a főpapja is. Ezzel párhuzamosan politikai karrierbe is kezdett: az alsóházba először 1998-ban választották be. Szintén ekkor alapította meg ifjúsági csoportját, amely több erőszakos cselekménybe is belekeveredett: YouTube-videók tanúsága szerint rendezvényeiken egymást érik a döbbenetes kijelentések. Megválasztása után néhány nappal már jelentkeztek is az ún. anti-rómeó különítmények, melyek elvileg a szexuálisan zaklatott hölgyek védelmét hivatottak szolgálni, de félő, hogy a „szerelemdzsihádra” adott válasszá, vagyis vegyes párok zaklatásának eszközévé válnak.
A hindu pap eredetileg sok tekintetben épphogy kihívója, semmint támogatója volt a Dzsanata Pártnak, de a 2017-es kampányban már az egyik legaktívabb támogatójaként lépett fel. Az összekötő kapocs a hindutva, amit nagyjából a hinduság ideológiájaként határozhatunk meg. Ennek a muszlimok és keresztények „történelmi bűnlajstromára”, valamint India kulturális és filozófiai egységére alapozó mozgalomnak a központi témája a kulturális hegemónia, az általános polgári törvénykönyv bevezetése, valamint a hindu érdekek védelme. Az általános polgári törvénykönyv célja érdekes módon a szekuláris színekbe öltözött hindusítás: úgy érvelnek, hogy ha India szekuláris állam, akkor nem vonatkozhatnak külön – egyébként elsősorban a muszlim és keresztény kisebbség érdekeit védő – törvények a különböző vallások követőire.
A hindutva egyik kiemelt témája Ráma templomának „újjáépítése”. A témát zászlójára tűző mozgalom az 1990-es években hozzájárult Aditjanath népszerűségének megalapozásához is. Ráma, Visnu isten hetedik avatárja, a Rámájana eposz hőse a szanszkrit költemény szerint Ajódhjában született:

Valaha, ősidőben, rég, volt egy kincses, csodás vidék:
Kósala gazdag országa. Virágzó, nagy birodalom.
Földjeit bőven öntözte a Szarajú folyó vize.
Páratlan hírnek örvendő székvárosa alapjait
az emberi nem ősatyja, Manu király rakatta le.
Ajódhjának nevezték el.
(Rámájana, 5–14. Vekerdi József ford. Terebess kiadó, Budapest, 1997.)

A hindutva követői, az új Uttar Prades-i főminiszterrel az élen, szeretnének templomot építeni arra a helyre, ahol Ráma az eposz szerint született – pontosabban szeretnék újjáépíteni azt, mert hitük szerint a muszlim hódítás előtt már állt egy szentély a helyén. Az egyetlen probléma csak az, hogy a muszlim hódítás óta ugyanezen a helyen már egy olyan muszlim mecset is állt, amelyet aztán 1992-ben pont a hinduk romboltak le. (Ennek részletes történetét itt, a vallásközi erőszakoskodáshoz való kapcsolatát pedig itt lehet elolvasni.) A most kinevezett főminiszter már a kampányában is hangsúlyozta, hogy mivel az igazi hindu nemzet megteremtéséhez „szükséges” a Ráma-templom megépítése, mielőbb meg kell tenni az ehhez szükséges előkészületeket. Sejthető, hogy ez újra ki fogja élezni a hindu–muszlim ellentétet.

Egy másik állandó téma a szarvasmarha-vágás és hústilalom kérdése. Indiában a tehén szent állat, és ez a szentség gyakran kiterjed az ökrökre és bikákra is. Míg azonban ezek az állatok a hinduk számára szentek, a muszlimok számára a legfőbb húsforrást jelentik. Ráadásul sokuknak mészárosként vagy hentesként az állatok feldolgozása a megélhetését is adja. India alapító atyái szövetségi szinten soha nem rendezték ezt a kérdést megnyugtatóan, így a különböző államokban és régiókban különböző szabályozások alakultak ki. (1958-ban Dzsavárharlál Nehru a lemondásával fenyegetőzött, amennyiben az akkori országos tilalmi javaslat átmegy, ám erre végül nem került sor.) Általában elmondható, hogy Észak- és Nyugat-Indiában szigorú vágási tilalom van érvényben, miközben Bengál környékén és Keralában minden vágás legális, India északi és keleti felén pedig közepesen szigorú tiltás van érvényben. A vágás tilalma azonban nem jelent fogyasztási tilalmat, minthogy más államokból sok esetben be lehet hozni a levágott állatok húsát. Az is egyértelmű, hogy a tilalom alatt álló területeken jól szervezett csempészhálózatok alakultak ki.

Mióta a Dzsanata Párt uralmon van, a marhahússal kapcsolatos tilalmak és szankciók száma folyamatosan nő. 2015 nyarán Mahárástra államban tiltották be a vágást, illetve a hús tárolását, ami nagyon súlyosan érinti a helyi, mindenekelőtt a mumbai muszlim kisebbséget. Uttar Pradesben viszont a kérdés nem ez, hanem a tilalom betartatása, az illegális mészárszékek felkutatása, illetőleg a muszlimok irányította húspiac ellenőrzése. A bölényhús például sehol sem esik tiltás alá, de egyesek szerint sokan marha- vagy rosszabb esetben tehénhúst álcáznak bölényhúsnak. Az Uttar Prades-i választások óta az államban egyre szigorúbbá válik a törvény ellenőrzése, illetve megszaporodott a muszlim henteseket ért zaklatások száma is. Egy másik fontos államban, Gudzsarátban, Gandhi szülőföldjén, ahol 10%-nyi muszlim kisebbség él, 2017 áprilisában szigorítottak: most már életfogytiglani börtönbüntetést is ki lehet szabni a vágási tilalom megsértőire.
És, hogy mit jelent mindez India egészére nézve? Elképzelhető, hogy Modi megint meg tud maradni középen, és ki tudja fogni a hindutva agresszív szószólói vitorlájából a szelet, úgy, hogy maga helyett Jógi Aditjanath-ot „koptatja el”, nehogy az később a kihívójává váljék. Az is megtörténhet azonban, hogy az eddig a hindu tömegek körében kihívó nélkül álló Modi most csak a saját későbbi ellenfelét erősítette meg. Modi egyszerre hindu nacionalista és szabadpiac-párti gazdasági reformer, egyszerre ideológus és technokrata. Kérdés, hogy politikájának melyik részét tükrözi Aditjanath kinevezése, és hogy milyen hatása lesz mindennek a hindu–muszlim együttélésre. Mindenesetre tény, hogy az elkövetkezendő években a gazdasági növekedés mellett sajnos a vallásközi feszültségek növekedésére is megvan az esély, különösen Gudzsarát és Uttar Prades államban.

A nyitókép forrása: Financial Express.