A nők politikai szerepvállalása a Nyugat-Balkánon

A nők parlamenti és kormányzati részvételének pozitív tendenciáival ellentétben a helyi önkormányzatokban és a közigazgatásban a nemek egyenjogúsága már kevésbé észlelhető. Ezek munkájában a nők a hat nyugat-balkáni ország adatait összegezve mindössze 7,5%-ban vesznek részt (országokra bontva itt is nagyok az eltérések, így például Albániában a nők a polgármesteri posztok 15%-át foglalják el, míg Koszovóban nincs egyetlen női polgármester sem). A politikai pártokban nincsenek meghatározott nemi kvóták, és nagyon kevés olyan tömörülés működik a Nyugat-Balkánon, amelynek női vezetője van (ilyen kivételes esetet jelent például a Szerbiai Demokrata Párt és a Macedóniai Szociáldemokrata Szövetség, ezeknek ugyanis volt már női pártelnöke). A pártok munkájában a nők gyakran alacsonyabb pozíciókat töltenek be, és alulreprezentáltak a döntéshozatalban.

A nők politikai aktivitásának és jelenlétének növelése érdekében több országban ún. női parlamenti hálózatokat alapítottak, ezek pedig nemzetközi szinten is szerveznek üléseket. A civil szféra képviselőinek részvétele mellett zajló találkozóik elsősorban a tapasztalatcserét szolgálják és ismeretterjesztő jellegűek, így a pozitív kezdeményezés konkrét eredményeit az elkövetkező években mindenképpen érdemes lesz majd figyelemmel kísérni. A fent bemutatott számokból viszont látszik, hogy a nők még mindig nem vesznek részt elegendő mértékben és aktivitással a döntéshozatalban, a politikai folyamatokban, valamint a pártok munkájában, hiszen ezeket továbbra is férfidominancia jellemzi. Ahhoz, hogy a nők nagyobb agilitással tudjanak részt venni a politikában, társadalmi változásokra is szükség van. Az átalakulásnak az otthoni, családi környezetből kellene elindulnia, mivel gyakran a patriarchális mentalitás jelenti a nők politikai részvételének legnagyobb akadályát.

A nők helyzete a nyugat-balkáni munkaerőpiacon

A régióban a nemek közötti egyenlőtlenség már az oktatásban is felfedezhető: a nők magasabb arányban rendelkeznek felsőfokú végzettséggel (62%), mint a férfiak (52%). Ennek ellenére viszont a munkaerőpiacon mindössze 37%-uk aktív, és felmérések szerint háromszor annyi házimunkát kell végezniük, mint a férfiaknak. Amellett, hogy kisebb mértékben alkalmazzák őket, mint a férfiakat, a nők kevesebbet is keresnek. Ez az egyenlőtlenség még erősebben érezhető a magánszektorban. A nőknek nem ritkán már az állásinterjú alatt szembesülniük kell a diszkriminációval, mivel sokszor kérdezik őket jogellenesen családi állapotukról és jövőbeni családalapítási terveikről. Gyakran a tradicionális környezet és a köztudatban még mindig mélyen gyökerező nemi szerepeken alapuló értékrend is megnehezíti, hogy a térségben élő nők be tudjanak számolni az őket érő hátrányos megkülönböztetésről, illetve megtegyék a megfelelő jogi lépéseket. Ezenkívül kihívást jelenthet számukra a munka és a családi kötelezettségek közötti egyensúlyozás is, főként olyan társadalmi keretek között, ahol a háztartás és a gyermeknevelés is elsősorban a nők feladatának számít. Sokszor nemcsak a férfi hozzátartozók, hanem maguk a női családtagok is ezt a tradicionális felfogást vallják, ezért egy-egy másképp gondolkodó nő számára nem könnyű a berögződött szerepekből való kilépés, illetve a megfelelő támogatás fellelése. Túl ezen a férfi kollégák részéről a munkahelyen is érzékelhetők diszkriminatív attitűdök a hivatalos és nem hivatalos kommunikáció során. A helyzet javításában nagy szerepet játszanak a régióban működő, a nemek egyenjogúságával foglalkozó civil szervezetek, amelyek elsősorban különböző figyelemfelkeltő aktivitásokon keresztül igyekeznek elősegíteni a társadalmi előítéletek változását, és tájékoztatni a nőket a jogaikról. Ahhoz viszont, hogy gyakorlati eredmények is szülessenek, elengedhetetlen a térség országaiban egyébként már meglévő jogszabályok betartása.

A régió társadalmainak gondolkodásában a hagyományos nemi szerepek még mindig igen mélyen gyökereznek, ez pedig a munkavállalás során is észrevehető
Forrás: Shutterstock

Idén januárban az Európai Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsága (FEMM) elfogadta a Nők jogai a nyugat-balkáni országokban c. határozatot. A dokumentum szerkesztője Biljana Borzan horvát európai parlamenti képviselő volt. A határozatot a bizottság szűk többséggel fogadta el, és az a többi között kitért a nők elleni erőszak kérdésére, továbbá a nők munkaerőpiaci és politikai részvételére is. Az elmúlt öt évben ez az első ilyen jellegű, a nyugat-balkáni régióval foglalkozó dokumentum. A nemek közötti egyenjogúság alapvető uniós jog, illetve európai érték, és az EU-integrációs folyamat részét képezi. Az uniós tárgyalások során a csatlakozási fejezetek között a nemek közötti egyenjogúság is szerepel a többi között a szociális politikáról és a foglalkoztatásügyről szóló 19., a bírósági és alapvető jogokról szóló 23. és az igazságról, szabadságról és biztonságról szóló 24. fejezetben. A nyugat-balkáni országok közül eddig csak Szerbia és Montenegró kezdte el az uniós fejezetek megnyitását, ám a fent felsoroltak közül eddig még egyiket sem sikerült lezárniuk.