A három tenger kezdeményezés

A Három tenger kezdeményezés napjaink egyik fontos, a kelet-közép-európai térséget összefogását célzó elgondolása. Sorozatunk második darabjában újabb szempontok alapján vizsgáljuk meg a szerveződés jelentőségét és jövőbeli kilátásait.

Európában a regionális együttműködések jelentős múltra tekinthetnek vissza, és nincs ez másképp Kelet-Közép-Európában sem. Az ilyen együttműködések egyik kiemelkedő példája a régió államainak demokratikus átalakulását, valamint euroatlanti integrációs folyamatát egyaránt segítő visegrádi együttműködés. Az Európai Unió keleti bővítéseinek különböző állomásait követően azonban a regionális együttműködések új értelmet nyertek térségünkben. Éppen ezért annak érdekében, hogy az Európai Unió különböző kihívásaira választ tudjon adni, néhány éve tizenkét uniós tagállam úgy döntött, új kezdeményezést indít útjára: ez lett a Három tenger kezdeményezés. A kezdeményezés (amelyet angol neve, vagyis a Three Seas Initiative után TSI-nek is nevezünk) fő célja az, hogy több területen – és nemcsak európai, hanem a transzatlanti perspektívából is – megkönnyítse a kooperációt a benne résztvevő államok között. De hogyan is tekinthetünk erre a relatíve új együttműködési projektre, és mik a bukaresti találkozó legfontosabb tanulságai?

Egy új közép-európai kezdeményezés

A Három tenger kezdeményezést gyakran illetik azzal a váddal, hogy az valójában nem más, mint egy, az Európai Unió területén létrehozott oroszellenes, amerikai „trójai faló”. A valóságban azonban a TSI egy tizenkét, azonos földrajzi régióba tartozó és a régió három tengere – a Balti-, az Adriai- és a Fekete-tenger – között elhelyezkedő európai uniós tagállam (Ausztria, Bulgária, Horvátország, Csehország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia) transzatlanti alapokon is nyugvó gyakorlati együttműködése. Egyik fő célja, hogy fokozza a benne résztvevő országok között a kohéziót anélkül, hogy az Európai Unióban jelenleg is zajló politikai és gazdasági vitákba belebonyolódna.

A tizenkét ország államfői először 2016-ban a horvátországi Dubrovnikban gyűltek össze, majd ezt követte a 2017-es lengyelországi csúcs Varsóban. A román főváros tehát a kezdeményezés legutóbbi, harmadik találkozójának székhelyéül szolgált. A résztvevő államok elképzelése az volt, hogy egy olyan informális platformot hoznak létre, amely az Unión és a NATO-n belül is erősíti Kelet-Közép-Európa pozícióit. Európai szemszögből nézve a TSI így több területen is lehetőséget kínál a tizenkét ország közös terveinek megvalósítására. A mindenki számára fontos területek egyik példájaként említhetjük az energiabiztonság kérdését, ugyanis három tengeri kijáratának köszönhetően nőhet a térség energiabiztonsága. Azonban jó példa a digitalizáció ügye is, ez ugyanis tökéletes összhangban van a digitális egységes piacról szóló uniós elképzeléssel. A mostani bukaresti csúcs fő célja az volt, hogy az Unió keleti területeinek egységességét előmozdítani kívánó TSI keretei között konkrét kezdeményezések és projekttervek is meghatározásra kerüljenek.

Bukarest után: teljesen új fejezet nyílik?

A TSI olyan informális, ám politikai tartalmú platform, amely államfői szinten jött létre – emlékeztetőül: a résztvevő országokat képviselő államelnökök a legtöbb esetben nem képezik részét a végrehajtó hatalmi szintnek. Ennek köszönhetően a kezdeményezés jó eszköz lehet az Unión belüli konvergencia, kohézió, valamint összekapcsolódás erősítésére. A 2017-es varsói találkozó fontos politikai eredménye az volt, hogy Donald Trump amerikai elnök is részt vett rajta – ez a transzatlanti szál Andrzej Duda lengyel elnök washingtoni látogatását követően várhatóan a jövőben is megmarad. Bukarestben pedig már jelen voltak az EU-s pénzügyi intézetek vezetői, Heiko Maas német külügyminiszter, valamint az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker is.

A bukaresti csúcs jelentőségét vizsgálva érdemes szem előtt tartani, hogy a három tenger között elterülő terület (földrajzi és infrastrukturális értelemben véve) Európa egyik legjobban megosztott régiója. A legutóbbi találkozó kapcsán megrendezett üzleti fórum, valamint a kereskedelmi kamarák regionális hálózatának létrehozása segíthet áthidalni ezt a diverzitást és infrastrukturális lemaradást. A fejlesztési szükségletek kielégítése érdekében az állami tulajdonú lengyel fejlesztési bank (Bank Gospodarstwa Krajowego, BGK) jelentős beruházásokat fog finanszírozni, és ehhez további pénzügyi partnerek csatlakozását is várja. A csúcson résztvevő országok képviselői ennek érdekében írták alá azt a szándéknyilatkozatot, amely egy három tenger beruházási alap, valamint a kereskedelmi kamarák együttműködési hálózatának létrehozását irányozza elő. Mindezek mellett a TSI a résztvevő országok saját ügyein túl nagy hangsúlyt helyez a keleti partnerség országaival, valamint a nyugat-balkáni államokkal való együttműködésre is.

Mi várható a jövőben?

A TSI két vezérmotívumát tehát a transzatlanti és az európai integráció jelenti. Az előbbivel összhangban a NATO-tagság miatt kiemelt szereppel bíró kezdeményezés révén átfogóbb és erősebb lehet a térség biztonságpolitikai és védelmi együttműködése. Ha viszont az európai motívumot vizsgáljuk, az infrastrukturális fejlesztéseket előirányzó projekttervek a keleti uniós tagállamok felzárkózását és jobb összekapcsolódását segíthetik elő. Ezek közül az egyik legfontosabb tervet a „Via Carpathia”, illetve a digitális együttműködés (vagyis a kiberbiztonságra összpontosító Digital 3 Seas Iniciative) jelentheti. Mindezek mellett a kezdeményezés nyomán több más gazdasági és energiaügyi kérdésben is szorosabb együttműködés jöhet létre régiónkban. A fenti prioritásoknak köszönhetően pedig a résztvevő országok az euroatlanti integráció legstabilabb pilléreit jelenthetik majd Kelet-Közép-Európában.