A felejtés törvénybe iktatása?

Az év első felében komoly diplomáciai konfliktushoz vezetett a lengyel kormánypárt új, holokauszttal kapcsolatos törvénye, melyben megtiltották a „lengyel haláltábor” kifejezés használatát. Az izraeli vezetés azonnal reagált a helyzetre, és elítélte az intézkedést, mivel azt a sajtószabadság megsértéseként, illetve a történelem újraírásaként értelmezte. A két ország viszonya ezt követően sokat romlott, és úgy tűnik, csak magas szintű tárgyalások révén lesz megoldódható a kialakult helyzet.

A lengyelek számára mindig komoly problémát jelentett, hogy mivel területükön épültek meg a haláltáborok, gyakran kapcsolatba hozzák őket a holokauszttal. Természetesen a megszállt országban a németek építették fel a megsemmisítő táborokat, viszont az tagadhatatlan, hogy ezek felállításában és működtetésében kollaboránsok is segítségükre voltak. A nem megfelelő körültekintéssel használt „lengyel haláltábor” kifejezés viszont félrevezető azzal kapcsolatban, hogy a haláltáborok földrajzi elhelyezkedésére vagy felépítőire utal-e a lengyel melléknévvel, és ezért sok lengyel érzékenységét bántja. Izrael számára viszont általában a holokauszttal kapcsolatos megnyilvánulások bizonyulnak érzékeny témának, főleg, ha azok relativizálják a bűnök elkövetőinek szerepét. Maga a „lengyel haláltábor” kifejezés problémája egyébként Barack Obama egy 2012-es beszédére vezethető vissza, ugyanis ekkor egy éremátadó ünnepségen az amerikai elnök a „náci haláltábor” helyett a „lengyel haláltábor” kifejezést használta. Az akkori incidenst végül sikerült egy bocsánatkérő levéllel megoldani, azonban a mostani konfliktus esetében ennél hosszabb procedúrára lehet számítani.

A fenti előzmények mellett a lengyel alsóház 2018 januárjában fogadta el azt a törvényt, amely hároméves börtönbüntetéssel sújthatja azokat, akik nyilvánosan használják a „lengyel haláltábor” kifejezést, illetve kijelentik, hogy Lengyelország és a lengyel nemzet részt vett a náci bűnök elkövetésében. A törvény egyértelmű azzal kapcsolatban, hogy az számít bűncselekménynek, ha valaki a lengyel nemzetet vádolja bűnrészességgel – azt viszont tisztázatlanul hagyja, konkrétan mi is értendő a „lengyel nemzet” kategória alatt. Így például nem lehet megmondani, hogy ilyen alapon már egy lengyel személy vagy város bűnrészeséggel való vádolása is bűncselekménynek számít-e. Valószínűleg emiatt küldte tovább az alkotmánybírósághoz Andrzej Duda köztársasági elnök a törvényt, annak ellenére, hogy februárban aláírta azt. Izrael már a szöveg hatálybalépése előtt jelezte fenntartásait, és ez végül a két ország közötti komolyabb konfliktushoz vezetett. Az izraeli kormányfő, Benjámín Netanjáhú kifejtette, szerinte az új törvény sérti a sajtószabadságot, eltorzítja a valóságot, újraírja a történelmet, és megkérdőjelezi a holokausztot. A lengyel vezetés viszont a kritikát követően kijelentette, hogy fontos izraeli politikusok és az izraeli médiumok a lengyeleket felelőssé teszik a holokauszttért.

A két ország között egyébként is meglévő feszültség a februári Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián tovább fokozódott. Ekkor ugyanis egy izraeli újságíró Mateusz Morawiecki lengyel kormányfőtől megkérdezte^* hogy ő maga is büntethető lenne-e, ha azt mondaná, hogy holokauszttúlélő anyja szerint lengyelek is segítették a Gestapo munkáját. A miniszterelnök válaszában^* elmondta, nem számít bűncselekménynek kijelenteni, hogy voltak lengyel elkövetők, ahogy az sem, hogy voltak köztük zsidók, oroszok, illetve ukránok is – és nem csak németek. Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök, aki szintén részt vett a konferencián, azonnal reagált a kijelentésre, és felháborítónak nevezte a lengyel politikus szavait. Kifejtette, véleménye szerint a lengyel kormányfő válaszából látszik, hogy képtelen megérteni a történelmet, és hiányzik belőle az érzékenység a zsidó nép tragédiája iránt. Az izraeli kormányfő kemény bírálatára számítani lehetett, hiszen Morawiecki azzal, hogy a zsidókat is megemlítette elkövetőként, nagyon érzékeny témát hozott fel. Az esemény után, ahogy az várható is volt, a közösségi médiában számos izraeli politikus ítélte el a lengyel miniszterelnök megnyilatkozását és magát a törvényt is.

Nem sokkal később a két miniszterelnöknek már sikerült nyugodtabb hangvételben beszélnie egymással, ennek köszönhetően pedig márciusban magas rangú lengyel delegáció érkezett Izraelbe, hogy tárgyalásokat folytasson a kérdéses üggyel kapcsolatban. Lengyel részről kiemelték, olyan párbeszédre szeretnének törekedni, amely tiszteletben tartja mindkét fél érzékenységét, míg az izraeli külügyminisztérium azt hangsúlyozta, a tárgyalások célja megőrizni a történelmi igazságot, valamint megakadályozni, hogy annak kutatása és közlése sérüljön. Tulajdonképpen mindkét oldalról az álláspontok ismertetése volt a cél, komolyabb előrelépésre nem nagyon lehetett számítani. A találkozó után azonban a résztvevő felek pozitív hangnemet ütöttek meg nyilatkozataikban, és jelezték, készen állnak az újabb tárgyalásra. Ezt követően a lengyel alsóházban Jacek Czaputowicz külügyminiszter programbeszédet tartott, ebben pedig külön kitért a törvény következtében támadt izraeli tiltakozásra. Felszólalásában bejelentette, hogy az április 12-én a volt náci haláltáborban, Auschwitzban tartandó Élők menetén Andrzej Duda lengyel és Reuven Rivlin izraeli elnök együtt fog részt venni. Magukról a tárgyalásokról, azok alakulásáról nem tett említést a miniszter, ám mivel egy mindkét fél számára fontos helyszínről és eseményről volt szó, egy ilyen magas szintű közös megemlékezést akár előrelépésként is lehetett értelmezni. Ennek ellenére Rivlin nem sokkal később Yad Vashemben tartott beszédéből az volt leszűrhető, hogy Izrael nem tágít álláspontjától, miszerint a törvény sérti a sajtószabadságot, és eltorzítja a valóságot. Az elnök leszögezte, egy nemzet sem iktathatja törvénybe a feledést a holokauszt témájával kapcsolatban.

Ahogy a lengyel külügyminiszter bejelentette, az Élők menetén végül a két elnök együtt vett részt. A rendezvényen tartott beszédében a lengyel államfő a zsidó–lengyel kapcsolatok pozitívumait emelte ki. Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy kifejtse, a két nép ezeréves együttélése során a zsidóság mindig biztonságban volt, és tagjai még a lengyel függetlenségi törekvésekben is rész vettek a lengyelek oldalán. Ezt az együttélést Duda szerint a nácik tették tönkre a megszállással és a zsidók elleni intézkedéseikkel. Nem tett viszont említést arról, hogy a lengyelek bármilyen módon bűnrészesek lettek volna a holokausztban, sőt kiemelte, a második világháború alatt a lengyel ellenálló mozgalom segítette a zsidókat. Ezzel valószínűleg Rivlin azon korábbi Yad Vashemben, illetve az Élők menete előtt tartott sajtótájékoztatón elmondott beszédeire reagált, amelyekben az izraeli elnök utalt a lengyelek felelősségére és bűnösségére.

Reuven Rivlin izraeli és Andrzej Duda lengyel elnök
Forrás: Shutterstock

Látható, hogy még a legmagasabb szinten folytatott párbeszéd sem oldotta meg a problémát, a kialakult helyzetben pedig inkább mindkét fél kitart saját álláspontja mellett, és egyelőre nem mutat hajlandóságot a kompromisszumra. A két állam konfliktusának súlyosságát jól érzékelteti: az Egyesült Államok külügyminisztériuma mindkét kormányt felkereste, hogy próbálják meg minél hamarabb megoldani a helyzetet. Az amerikai külügy egy izraeli diplomata elmondása szerint azt is világossá tette, hogy bár nem fogadja el a törvényt, Lengyelországot az Egyesült Államok és Izrael nagyon fontos szövetségesének tekinti, így a problémát nagy körültekintéssel kell kezelni, ügyelve arra, hogy ez a szövetség a jövőben se sérüljön.

Nehéz megmondani, meddig fog elhúzódni a konfliktus, mivel nagyobb előrelépés és hatékonyabb tárgyalás csak akkor várható, ha az alkotmánybíróság már megvizsgálta a törvényt, és véleményt formált róla. Az Izrael által elfogadható megoldás valójában a törvény eltörlése lenne, hiszen az országnak – ahogy az elnök is kifejtette – magával a törvénykezéssel van problémája. Pont emiatt lehet hosszabb tárgyalássorozatra számítani az üggyel kapcsolatban, mivel a lengyel vezetésnek nem érdeke, hogy eltörölje a törvényt – így ugyanis eszköztelen maradna a lengyel nemzetet a holokauszttal kapcsolatba hozó kijelentésekkel szemben. Azonban mivel a törvénybe a már említett „lengyel nemzet” kifejezéshez hasonlóan több nem pontosan definiált kategória is belekerült, feltételezhető, hogy az alkotmánybíróság vizsgálata után ezek pontosítására lesz szükség. Az azt követő tárgyalások pedig annak fényében eredményezhetnek majd pozitív vagy negatív változást a két ország viszonyában, hogy a lengyel kormánypárt milyen mértékben lesz hajlandó módosítani a törvényen.

^* A kérdés a 24. perctől hallható

^* A válasz a 28. perc 30. másodperctől hallható