A 19. kínai pártkongresszus

A kínai belpolitikában a 2017-es év komoly változásokat fog hozni, ugyanis idén ősszel kerül megrendezésre a Kínai Kommunista Párt 19. Pártkongresszusa, amely többek között, az elmúlt évtized legnagyobb mértékű tagcseréjét hozza magával a kínai felsővezetésben.

Noha elméletileg a Pártkongresszus a Kínai Kommunista Párt (KKP) legtöbb tagot számláló, így legfontosabb szerve, a hatalmat valójában a legszűkebb körű vezetés a Politikai Bizottság Állandó Bizottsága (PBÁB) gyakorolja. A pártkongresszus Mao Ce-tung pártelnök idejében nem volt több színpadias gyűlésnél, amely meglehetősen rendszertelenül ülésezett (1956 és 1969 között egyáltalán nem is volt), Teng Hsziao-ping reformjainak kezdete óta azonban rendszeresen, ötévente kerül megrendezésre, az elmúlt alkalmakkor több mint, 2000 delegált részvételével. A kongresszus legfontosabb feladatai és jogosítványai között szerepel a párt jövőben követendő politikájának meghatározása és az előző ciklus értékelése, a KKP Alkotmányának módosítása, továbbá a párt felsővezetőinek kinevezése. 

A Központi Bizottság (KB) nevében a pártfőtitkár prezentálja a politikai riportot, amely egy hosszú és bonyodalmas folyamat eredménye. A jelentés több ezer párttag bevonásával készül és tükrözi a párton belüli csoportok között létrejött kompromisszumokat, valamint formálisan megerősíti a vezetés politikai álláspontját. A riport a következő öt év pártvezetői döntéseinek alapjául szolgál, meghatározza a követendő politikai irányvonalat és értékeli az előző ciklust. A következő riport el- és előkészítésére létrehozott bizottságot minden bizonnyal Hszi Csin-ping pártfőtitkár-államelnök fogja vezetni, további két PBÁB tag közreműködésével.

Továbbá, a Pártkongresszuson választják meg a párt legfelső vezetőit, a Központi Bizottság tagjait is. A KB jelöltek listáját azonban a Politikai Bizottság (PB), a KKP szűkebb körű vezetése (jelenleg 25 fő) állítja össze. A kongresszus után közvetlenül, az új Központi Bizottság első plénumán megválasztja a legfelsőbb pártszervek, a Politikai Bizottság, annak Állandó Bizottsága (PBÁB), a Központi Katonai Tanács, a Titkárság, valamint a Legfelsőbb Ellenőrzési Igazgatóság tagjait is. A leendő tagok személyét érintő döntések azonban már jóval a kongresszus előtt megszületnek, főként zárt ajtók mögött, titkos szavazások, alkuk és kompromisszumok eredményeként. Ebből adódóan, a kihirdetett nevek nem okoznak nagy meglepetést senkinek, legalábbis a pártvezetésen belül semmiképp, és feltehetőleg ez ebben az évben sem lesz másként.

A várhatóan idén októberben megrendezésre kerülő 19. Pártkongresszus előkészületei már tavaly ősszel megkezdődtek a Kínai Kommunista Párt 18. Központi Bizottságának 6. plenáris ülésén. A plénum által elfogadott határozatok arra mutatnak, hogy Hszi Csin-ping a KKP-n belül szigorítani kívánja a pártfegyelmet és a belső ellenőrzéseket, párhuzamosan a 2012-ben indított drákói korrupcióellenes kampánnyal, előkészítve a terepet a neki megfelelő felsővezetőváltásra. Hszi számára különösen fontos ez a kongresszushoz vezető időszak, hiszen megfelelő lehetőséget kínál arra, hogy saját szövetségeseivel töltse fel a Központi és a Politikai Bizottság posztjait. 

A párt tradíciói szerint 68 év a nyugdíjkorhatár a legfelsőbb vezetés tagjai számára (ún. „hét felfelé, nyolc lefelé”, kínaiul qishang baxia (七上八下), amely értelmében a jelenlegi KB szavazati joggal rendelkező 205 tagjának körülbelül fele, a Központi Katonai Bizottság négy tagja, a PB hat tagja, valamint a PBÁB hét tagjából öt – Hszi Csin-ping pártfőtitkár-államelnök és Li Ko-csiang miniszterelnök kivételével – nem választható újra. Mindez az elmúlt pár évtized legnagyobb mértékű vezetőcseréjét jelenti, habár néhány kommentár szerint ez a szabály nincs kőbe vésve és körülmények szerint változtatható. 

Hszi Csin-ping 2012-es kinevezése óta példátlan módon összpontosította kezében a hatalmat, melynek elsődleges eszközeként a korrupció-ellenes kampány szolgált. A szintén PBÁB tag Vang Csi-san vezette a kampányt a Legfelső Ellenőrzési Igazgatóság élén, így ő Hszi egyik legerősebb szövetségese. Vang a pártkongresszus idején már 68 éves lesz, így csak a nyugdíj szabály „körülményekhez igazítása” révén maradhatna a PBÁB tagja. Hszi szakított KKP hagyományokkal már korábban is, például Csou Jongkang, az állambiztonság korábbi főnöke és volt-PBÁB tag letartóztatásával, így többen következtetnek Vang maradására.

A PBÁB tagsághoz, korábbi pártkongresszusok tapasztalatai alapján, a jelölteknek meg kell felelniük bizonyos követelményeknek is: az életkor mellett például fontos, hogy már tagjai legyenek a Politikai Bizottságnak. (Hszi Csin-ping és Li Ko-csiang ebben a tekintetben kivétel volt, a Központi Bizottságból közvetlen a PBÁB-ba választották őket.) A lehetséges jelöltek listáját rövidíti, hogy korábban sem női, sem pedig Központi Katonai Bizottsági tag nem kerülhetett be a PB Állandó Bizottságába. Ugyanakkor, pusztán ezen informális szabályok alapján a tényleges személyi változásokat nehéz előre jelezni.

Rendkívül fontos az új PBÁB tagok személye, hiszen a következő pártfőtitkár minden bizonnyal közülük kerül majd ki. Hszi ugyanis idén kezdi meg második pártfőtitkári ciklusát, amely cím betöltését az Alkotmány két ciklusban maximalizált. Ennek értelmében, Hszinek az utódját is ki kell jelölnie az őszi pártkongresszusig. A feladatot nehezíti, hogy a lehetséges jelöltek nem rendelkeznek a főtitkári poszthoz szükséges tapasztalattal, vagy Hszivel való hosszú munkakapcsolattal. Egyesek szerint, Hszi éppen ezért még várni fog a jelölt megnevezésével, ami akár jelentheti azt is, hogy a két ötéves cikluson túl is hatalmon maradna. 

A kelet-ázsiai ország gazdaságára nézve legalább akkora tétje van a pártkongresszus eredményének, mint a politikai viszonyokra vetítve. Hszi Csin-ping elsősorban hatalma megszilárdítására fog törekedni és arra, hogy minél több közeli szövetségest ültessen magas tisztségekbe, ugyanakkor a párton belüli frakciók is épp erre törekednek majd. Hszi következő öt évben meglévő hatalma, mint „központi vezető” (hexin, 核心) attól is függ mindez mennyiben sikerül neki.