2017 legnagyobb választása, amit észre sem veszünk

A kontinensnyi Indiában a szövetségi államok gyakran akkorák, mint másutt egy ország. Uttar Prades, ahol most zajlottak le a törvényhozási választások, azonban ennél is több: ha leválasztanák Indiáról, önmagában is a világ 5–6. legnépesebb országa lenne. Ez az embertömeg most több mint 75%-ban a 2014 óta Indiát kormányzó jobboldali Bharatija Dzsanata Pártra (BJP) szavazott. Narendra Modi miniszterelnök pártja, melyet mostanában sok kritika ért vitatható intézkedései nyomán, most olyan erős, mint korábban soha.

Uttar Prades, „az északi állam” India 3. legnagyobb gazdasága, és olyan történelmi örökség birtokosa, ami még a szubkontinensen is ritka. Lakhnau, a régi Avadh Királyság központja (jelenleg a szövetségi állam fővárosa), éppúgy itt található, mint Agra a Vörös Erőddel és a Tadzs Mahallal, vagy Benáresz, a hinduk legszentebb városa. Politikailag megkerülhetetlen, nemcsak méretei, szent helyei és gazdasága miatt, hanem azért is, mert történelmileg a Gandhi-család hatalmának központja is; sokáig volt az Indiai Nemzeti Kongresszus erős bástyája, mely évtizedeken keresztül kormányzott a szocialista Szamadzsvadi Párt támogatásával.

Ebben az országnyi államban, valamint a kisebb Goában, Uttarkhandban, Pandzsábban és Manipurban tartottak most törvényhozási választásokat. Pandzsábot visszaszerezte az Indiai Nemzeti Kongresszus, miközben Uttarkhandban a szövetségi szinten kormányzó Dzsanata diadalmaskodott. Goa, Pandzsáb és Manipur kimenetele egyelőre bizonytalan. A szubkontinens államaiban a választások is gigantikusak: február 11-től március 8-ig hét turnusban szavaztak a törvényhozás helyeiről. Március 11-re kiderült, hogy Utttar Pradesben több mint 75%-ot hozott a miniszterelnök pártja. Igaz, mindez keveset jelent abszolút számokban, hiszen az 525 helyből csak 80 került most kiosztásra. A rotáció és a föderalizmus miatt Indiában tulajdonképpen egész évben szavaznak, de az Uttar Prades nyújtotta támogatás most tényleg nagyon fontos a BJP-nek.

A hatalmas választói támogatást többen úgy értelmezik, mint népszavazást a Modi-kormány mellett. Megerősítésre szükség is volt, hiszen a kormány az elmúlt két évben olyan népszerűtlen és sokszor átgondolatlan intézkedéseket valósított meg, ami sokakban a BJP megingását vetítette előre. 2015 végén a kormánypárt például azzal borzolta a kedélyeket, hogy egy egész országra – tehát a muszlimokra is – kiterjedő rendeleten gondolkodott, mellyel megtiltotta volna a marhák levágását és húsuk árulását. Modi összeveszett a közgazdász Amartya Sennel az Indiában működő magánegyetem, a Nalandra University adminisztratív ellehetetlenítése miatt. A BJP „Make in India” kampánya, mely lényegében a kínai modellt utánozva csábítaná a befektetéseket az országba, középtávon a világ ipari műhelyévé téve az országot, szintén sok kritikát kapott. Novemberben pedig minden addiginál merészebbet lépett a Modi-kormány, és teljesen váratlanul bejelentette, hogy a két legnagyobb címletű papírpénzt ki fogják vonni a forgalomból. A lépés nagy felháborodással, káosszal járt, a beváltani igyekvő emberek kígyózó sorokban próbálták visszaváltani a pénzüket. A papírpénzek bevonását a korrupció és a feketegazdaság legyőzése, valamint az online fizetések ösztönzése végett terjesztették elő, a „techvilág” azonban nem volt maradéktalanul boldog. A már említett Amartya Sen szerint a „despotikus intézkedés a gazdaság alapját képező bizalmat támadja meg”. Narendra Modi miniszterelnök egyértelműen Sennek üzenve azonban éppen egy Uttar Prades-i választási gyűlésen jelentette ki: „a kemény munka még a Harvardnál is erősebb.” Tény, hogy a 2017. év eleji adatok 7,1%-os növekedést mutatnak a várt 6,8% helyett, ami igazolja, de legalábbis nem hitelteleníti Modi merész lépését.

Narendra Modi és a Dzsanata Párt tehát fölényesen megnyerte a legnépesebb indiai állam törvényhatósági választásait, a kormányzásáról szóló „népszavazáson” pedig megerősítést nyert a sokak által kritizált politikájához. Mit jelent mindez India helyzetére nézve?

Belpolitikailag a BJP győzelme mindenképpen trendtörő. Korábban az indiai politika alapszabályai közé tartozott a kasztok szerinti megosztottság, a politikai dinasztiák térnyerése, valamint a hivatalban lévő tisztségviselők elleni „választói lázadás” (anti-incumbentism). Ehhez képest úgy tűnik, a Dzsanata Párt, melynek bázisa a hindu magterület széles középosztálya, mégis elérte üzeneteivel az alacsonyabb kasztokat. Egyedül a muzulmánok és a szikhek között nincs nagy támogatottsága a BJP-nek. A politikai dinasztiák kora is lejárt, vagy legalábbis ideiglenesen kiszorultak a hatalomból: maga Modi teaárusként kezdte pályafutását. Pártját pedig, ha el is éri egyszer a hatalomellenes protestszavazás, az még nem a jelenlegi választáson történt meg.

A Dzsanata politikája számára kiváló visszaigazolás az Uttar Prades-i választás eredménye, melynek révén kiderült, hogy a szocialisztikus, a dalitok és muszlimok nagyobb integrációját támogató politikánál jóval fontosabb kérdés az átlag indiai szemében, hogy stabil-e a mindennapi élet, megtöri-e valaki a korrupt, elitista politikát, és felszámolja-e a bűnöző, feketegazdaságból élő kiskirályok hatalmát. Modi kormánya keveri a hagyományt (hindu nacionalizmus) az állam adminisztratív leépítésével (kevesebb reguláció), de hatékonyabb működésével is (személyi szám bevezetése minden indiainak), miközben a legmodernebb technológiák felé nyit. Mindezt jól példázza a szent város, Benáresz, mely az elmúlt időszakban tisztábbá és átláthatóbbá vált, amellett, hogy nem zaklatják a vallásos és temetkezéssel foglalkozó réteget. Sőt, Benáreszből hosszú távon egyenesen smart city­-t varázsolnának – bármit is jelentsen ez.

Bármit is tervez Modi, a választók most „hosszú pórázra engedték”. Uttar Prades-i győzelme nemcsak reformtörekvéseit fogja segíteni (hiszen a mostani választás miatt a delhi felsőház viszonyai is átalakulnak), hanem legitimációt szerzett a napi politikában is. A BJP számára azonban hátrány lehet, hogy a párt kezd teljesen ráépülni Modi személyére, amit nagyon jól mutat, hogy Uttar Pradesben nem is kampányoltak a helyi miniszterelnök-jelölttel. Középtávon mindez problémákat hozhat még a párt és a kormány számára is.

S hogy mit jelenthet mindez a nemzetközi környezet számára? Modi sokkal erősebbnek tűnik, mint eddig valaha. Globális középhatalmi törekvéseiben (például 70 éve fennálló igényük az állandó ENSZ BT-tagságra) nem valószínű, hogy pozitív fordulat következne be. Nem így regionálisan! Modi már így is szakított a külpolitika Gandhi-féle, valamint Nehru-féle tradíciójával, és egyre aktívabb szerepet játszik az egész dél-ázsiai, sőt, ázsiai térségben: Japánnal gyakorlatilag szövetségben állnak, és Afganisztán második legnagyobb bilaterális donorjai. Most úgy tűnik, a belpolitikai megerősítés további sikerekhez vezethet: Banglades kormányfője már áprilisban Indiába látogat, a káoszba süllyedő Nepál pedig szintén pozitívan fogadja az indiai befolyást. Pakisztán, melynek területére India az uri támadás óta „sebészi beavatkozásszerű” támadásokkal hatol be, és mellyel hűvös a viszony, valószínűleg ezután könnyebben kezelhető lesz Modi számára. Az Indus-völgyi vízügyi szerződés revíziója is várható. Egy regionálisan megerősödő India azonban nagyon valószínű, hogy új problémákba fog ütközni a Himalája másik oldalán, Kínában.