Izrael polgárai két éven belül immár a negyedik alkalommal járultak az urnákhoz 2021. március 23-án, hogy döntsenek országuk vezetéséről és kiutat találjanak az elhúzódó belpolitikai válságból. Az előrehozott választások azonban újabb patthelyzetet eredményeztek a politikai blokkok között, amely egyszerre jelenthet bénultságot, ugyanakkor meg is nyithatja az utat újszerű szövetségek létrehozása és a közjogi reform végrehajtása előtt. Az izraeli politikai életet számos kérdés uralja, melyek közül Benjámín Netanjáhú miniszterelnök személye és további sorsa, a koronavírus járvány legyőzése és az ország jövőjével kapcsolatos stratégiai kérdések mind-mind megosztják a társadalmat és egy széttöredezett politikai palettát eredményeznek. Az izraeli kormányalakítás kimenetele azonban nem csupán a zsidó állam polgárai számára jelentős. Izraelnek, mint Európa délkeleti szomszédságának egyik katonai nagyhatalmának, jelentős gazdasági és technológiai központjának és világpolitikai szereplőnek a magatartása, mind saját régiójának, mind pedig az azon túli területeknek a stabilitását és prosperitását is alapvetően befolyásolja. Az elemzés ennek tükrében röviden bemutatja a választások előzményeit, a kampányidőszak fő kérdéseit és irányvonalait, végezetül pedig az izraeli Központi Választási Bizottság által 2021. március 31-én bemutatott hivatalos eredményekre alapozva levonja a tanulságokat és forgatókönyveket vázol fel a kormányalakítási lehetőségekkel kapcsolatban azt követően, hogy Netanjáhú április 6-án kormányalakítási megbízást kapott. A tanulmány hipotézise, hogy a választás eredménye ugyan látszólag patthelyzetet eredményezett, azonban mindkét oldalnak a valódi célja az izraeli politikai és közjogi rendszer saját elképzeléseik szerinti újraszabályozása, ehhez pedig számos parlamenti és kormánykoalíciós lehetőség nyitva áll.
