A globalizáció minden bizonnyal az elmúlt évtizedek egyik legmeghatározóbb (és nem mellesleg legvitatottabb) társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális jelensége, amelynek struktúráit és mechanizmusait – látszólag – alapjaiban rengette meg a 2020 elején berobbant koronavírus-járvány. A lezárt határokat, a szétzilálódott globális termelési és ellátási láncokat, a konnektivitás csökkenését, a nemzetállamnak mint potens politikai aktornak a visszatérését látva – csakhogy néhányat említsünk a világjárvány azonnali hatásai közül – sokan a globalizáció végét, de legalábbis annak markáns visszaszorulását vízionálták. Ezzel szemben mások – a globalizáció eddigi történetének tapasztalatai alapján – óvatosabban fogalmaznak, s csupán a globalizáció új szakaszáról beszélnek, kiemelve ugyanakkor, hogy a mostani átalakulás pontosabb megértéséhez újra kell definiálnunk azokat a szempontokat, amelyek alapján a globalizáció jelenségéről gondolkodunk.
