A 2010-es évek közel-keleti politikai és társadalmi változásait nagyon sok szakértő hajlamos az alapján értékelni, hogy a politikai rezsimváltozások demokratikus átalakulásokhoz vezettek-e vagy sem. Így könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy az egyedüli sikertörténet Tunézia, míg a többi arab államban megbukott a „demokratizálódás” kísérlete. Ez a megközelítés egy rendkívül korlátozott értelmezési keretet ad az elmúlt tíz év változásainak az értékeléséhez és nem mond semmit az arab társadalmakban végbemenő lényegi változásokról.
